Evangélikus Népiskola, 1941
1941 / 1. szám - Lehoczky Egyed: Az egyházismertetés tárgya a népiskolában
7 tetés anyaga legközelebb áll az egyhaztörténelem anyagához, a tanítási mód tekintetében a káténak párbeszédes vagy beszélgető tanítási eljárását alkalmazza. 3. Ezzel a tárggyal kapcsolatban, amint azt már említettük, a tanulóknak rendszerint már sok tapasztalatuk és részletismeretük van. Ezek azonban a legtöbbször felszínesek, hiányosak, gyakran pedig tévesek és helytelenek. A tanítónak tehát arra keli törekednie, hogy a tanulóknak az egyházi életre vonatkozó felfogását Limélyítse, helyesbítse, őket tárgyilagos és igazságos megítélésre ránevelje. Különösen használjon fel minden alkalmat, hogy rámutathasson evangélikus egyházunknak egyedülálló rendeltetésére, más emberi intézményekkel szemben való felsőbbrendűségére és pótolhatatlan értékeire. A gyülekezetnek hitvalló és szeretetben szolgáló közössége, a zsinatpresbiteri elv következetes alkalmazása az egyházi szervezet minden fokozatán, az egyházi és világi elem egyenlői ogúságának és felelősségének kérdése, az egyházi szolgálatok és munkaágak stb., mind kedvező alkalom arra, hogy tárgyunkkal szeretefet, megbecsülést és odaadást ébresszünk nagymultú és küzdelmes jelent élő egyházunk iránt. Egyházi életünknek egyes hibáit (választások, kelletlen adózás, helyenként közönyösség) is nyíltan, de tapintatosan kell megbeszélnie és rámutatnia az orvoslásnak és javításnak a módjaira. Emelje ki, hogy sohasem az egyház isteni intézménye vagy Isten igéje a hibás, ha az egyházi életben hanyatlás, visszaesés kövekezett be, vagy más bajok vannak, hanem mindig tagjainak a nemtörődömsége, közönye, vagy más hibái és gyarlóságai. 4. Itt kell kitérnünk pár szóval még a vallástantervi utasításnak arra az általános módszeres elvére, mely szerint: „Az egyházi tanító . .. növendékeire lelkipásztori nevelés és vezetés segítségével hasson“. Ez az elv nézetünk szerint azt jelenti, hogy a vallástanító necsak a tanulók tudását bővítse, necsak értelmi ismereteket adjon, hanem iparkodjék hatni a taulóknak szívére és lelkiismeretére is. Lehetőleg egyénileg is törekedjék megismerni minden növendéket jó és rossz tulajdonságaival, tehetségeivel és hibáival egyaránt, hogy meggyőzhesse őket és lelkűket megragadhassa: Itt a te ügyedről, a te egyházadról is szó van! Neked is szól az evangélium igéje! Te is felelős vagy Isten ügyének az előhaladásáért vagy visszaeséséért! 5. A szemléltetés elvével kapcsolatban •— tárgyukat tekintve csak a következőket akarjuk kiemelni. A legfontosabb szemléltetési eszköz a gyülekezet élete, istentisztelete és szeretetben való szolgálata. Ezekre kell a tanítónak minden lehető alkalommal rámutatni. Szó lehetne esetleg — a munkaiskola szellemében — egy iskolai gyülekezetnek a megszervezéséről is, hol ennek gyermek- és serdülő tagjai részint az Isten előtt való vasárnapi lebomlásban (gyermekistentisztelet), részint a társaikért való szeretetmunkában (részt- vétel pl. a karácsonyi felruházásban) betekintést és amellett természetes és szemléltető oktatást kaphatnak a gyülekezetnek kötelességeiről Istenével és tagjaival szemben. Még ahol ez nehézségekbe ütközik is, annyi mindenesetre lehetséges, hogy a tanító esténként
