Evangélikus Népiskola, 1941

1941 / 1. szám - Lehoczky Egyed: Az egyházismertetés tárgya a népiskolában

6

része — egy-két tárgykör kivételével (az egyházi szervezet kialakulásának története, esetleg a helyi egyházközség története, buzdító külföldi képek) — nem történeti jellegű, mert főleg egyházi szervezetet, intézményeket, gyakorlati egyházi feladatokat és munka- szolgálatokat kell tárgyalnia. Tehál tanítási eljárása is nem lehet azonos az egyháztól ténet tanítási módjával. Hogy egy egyszerű és szemléltető példát használjunk: Az egyháztörténelem és az egyházismertetés tanítási eljárása között kb. olyan a különbség, mim a világi népiskolai tárgyak sorában a magyar nemzet történelmének és a polgári jogok és kötelességek tárgyának tanítási módja között. Nem is lehet ez másként, mert mindegyik tárgynak más természetű anyaga van. (Történeti események és azoknak politikai, műveltségi és gazdasági következményei, — országos intézmények, törvények, állampolgári kötelességek stb,)

Részletezve azonban az egyházismeret tanítási módiára vonatkozó alapelveket, a következőket emeljük ki:

1. Az egyház működésére, szolgálatára és szervezetére vonatkozó tanításunk csak úgy lesz érthető, világos és meggyőző a tanulók előtt, ha az nem elvont, elméleti és általános természetű, hanem konkrét szemléleteken és tapasztalatokon alapul. Ezért ennél a tárgymái különösen ki kell emelnünk ,,a helyi vonatkozások“' elvének az alkalmazását. A vallástamtó, amennyire ezt a tanítási anyag természete megengedi, induljon ki mindig a helyi gyülekezet viszonyaiból és körülményeiből és hivatkozzék állandóan azokra. Ha pl. a? egyházközséget és annak szervezetét kell tárgyalnia, úgy induljon ki a maga egyházközségének (miskolci, ózdi, nyíregyházi stb.) viszonyaiból. Ha az egyházmegyéről vagy az egyházkerületről van szó, kiindulásul és állandó szemléltetésül használja fel a maga egyházmegyéjét, a maga egyházkerületét. Ez az eljárás nemcsak érthetőbbé és szemléletesebbé teszi tanításunkat, hanem fokozza a tanulók érdeklődését, szeretetét és felelősségérzetét gyülekezetünkkel és másodsorban evangélikus egyházunkkal szemben. Ugyancsak ez az ok kívánja meg, hogy a tanító lehetőleg az alkalomszerűségeket, az aktualitásokat is hasznalnja fel tanítására. Pl. hivatkozzék a közelmúltban lefolyt egyházi közgyűlésre vagy egyházi ünnepségre, egy püspöki egyházlátogatásra stb.

2. Mivel tárgyunk tanítási anyagával kapcsolatban a gyermekek különböző tapasztalatokat vagy íészletismereteket szerezhettek már (pl. gyülekezetek, szórványok, egyházmegye, az egyház ige- hirdető vagy szeretetben szolgáló működése), a vallástanítónak tanításában ezeket az ismereteket és tapasztalatokat lehetőség szerint fel kell használnia. Tanítási eljárása tehát ne legyen főleg előadó, elbeszélő jellegű, mint volt az egyháztörténelemben, hanem sokkal inkább párbeszédes vagy beszélgető természetű. Ez természetesen nem zárja ki, hogy olyan módszeres egységeknél, ahol a tanulók szükséges ismeretei hiányoznak, a tanítás leginkább közlő jellegű legyen. Ellenben ha a tanítás leginkább párbeszédes természetű volt, ajánlatos a tanítás befejező részében nagyobb teret biztosítani a tanító előadásának. Ennek akkor intő, eszméltető vagy buzdító és lelkesítő célja lesz. Bár tehát tárgyilag az egyházismer