Evangélikus Népiskola, 1941

1941 / 2. szám - Rozsondai Károly: A tanítóság és a tanítóképző gyakorlóiskolája

29

ben maradó tanítóképzőintézeti tanterv szerint: „A gyakorló-iskolának jó népiskolának kell lenni“. A gyakorló-iskola tehát nem több és nem is kevesebb, mint a jó népiskola s ,,ne legyen ellentét az elméleti pedagógia és gyakorló-iskola munkája között“. Az akadémiai tanítóképzést szervező 1938. évi XIV. t.-c. 3. §-a kiköti: „Tanítóképző-akadémiát csak líceummal, internátussal és gyakorló-népiskolával együtt lehet fenntartani“. A törvény 8. §-ában a következő rendelkezés van: „Gyakorló-népiskolai tanítóvá csak olyan okleveles népiskolai tanítót lehet kinevezni, illetőleg megválasztani, aki a gyakorló-népiskolai tanítói alkalmazás feltételéül a vallás- és köz- oktatásügyi miniszter által meghatározott vizsgálatot sikerrel kiállotta“. É 8. §. indokolása a gyakorló-népiskolai tanító jelentőségéről a következő megállapítást teszi: „A gyakorló-népiskola tanítója a tanítóképzés fontos és nélkülözhetetlen tényezője, mert az ő didaktikai és módszertani jártassága a tanítóképző-akadémiában nevelkedő jövő tanítónemzedék mintája, példája, stb.“

A gyakorló-iskolai tanítóról itt elmondottak a törvény és a tanügyi kormányzat álláspontját röviden jellemezték.

De ezekből a megállapításokból már következik, hogy a gyakorló-iskolába olyan tanító kell, aki a népiskolát minden vonatkozásában jól ismeri. Azonban az, aki a tanítók gyakorlati képzésével foglalkozik, ismerje nemcsak magát az iskolai munkát, hanem lassa maga előtt mindig a tanítóságot is, mint testületet, maga erényeivel, hibáival, nehézségeivel, gondjaival és törekvéseivel együtt. A gyakorló-iskolai tanító necsak didaktikus és pedagógus legyen, hanem szociológus is. Minden kérdés ma fokozottabb szociális hangsúlyt kap s napirenden van a társadalmunk hivatásrendi megszervezésének feladata.

A gyakorlóiskolai tanító nem lehet megmerevedett, de nem lehet felületes és bizonytalan járású sem. Nem lehet forrófejű reformer, nem lehet különcködő, én-kózpontú, hanem higgadt, kialakult tanítóegyéniség, aki elég rugalmas ahhoz, hogy körül tud nézni, de elég türelmes és józan, megértő és önfegyelmezett ahhoz, hogy tájékozódni tudjon és a legjobb útat meglelje. Sokan vannak, akik nagyon tévesen, a gyakorló-iskolai tanítótól valami egészen tanítófölötti, elkápráztató teljesítményt várnak. Elvárják tőle, hogy művésznőjén, sőt bűvészkedjék. Kétségtelen, hogy a tanításban és nevelésben vannak sejtések, megérzések, művészi elemek és hatások. Van igazság abban a megállapításban is, hogy a tanító nem lesz, hanem születik. A gyakorló-iskola tanítói katedrája azonban nem akar színpaddá lenni, amelyben produkciók folynak. A gyakorló- iskola az elérhetőt, a valóságot, az életet állítja oda követendő és követhető például a jövendő tanítóinak. És éppen ezért a gyakorlóiskolai tanulók sem tekinthetők máskép, mint minden iskolásgyermek. A gyakorló-iskolai tanulók nem kísérleti alanyok. A tanítójuk- tanul, halad, felfelé törekszik, de nem kísérletezik és nem kalandozik. A didaktikai fortélyoknál többre tartja a gyermek lelkét és a tanító személyiségét. A tanítás fogásait, a technikai „húzásokat“ csak egy bizonyos józan határig tiszteli. Természtes, hogy az átlagos tanítónál nagyobbfokú tanítói és nevelői készséget, öntudatosabb és