Evangélikus Népiskola, 1941
1941 / 11. szám - Műhelyünkből
279 osztályomban bevált, lehet, hogy másnál is használ. Az alábbiakban röviden ezt ismertetem. Készítettem rajzlapból 8 X 15 cm-es lapokat. Ezekre felírtam a szorzótáblát. Mindegyikre egy példát, jól látható, nagy számjegyekkel. (Nagyon jól lehet ezt ráírni, egy kb. 8 mm átmérőjű, a végén laposra faragott fapálcával.) Lehetőleg tust vegyünk hozzá. Két csomagot készítettem: az egyikre ráírtam az eredményt is, a másikra nem. Amikor a szorzótáblát összeállítottuk, akkor mindig felmutattam a megfelelő táblácskát is. Először elmondtuk szép sorban. Hadd lássák a gyerekek, hogy milyen szépen van felépítve: egyenlő szám hozzáadásával. Amikor visszafelé mondtuk el a sort, látták, hogy mindig ugyanannyit veszünk el. Amikor sorban mindenki el tudta mondani, akkor a megfelelő lapokat összekevertem és így sorban felmutattam őket. Először együtt, kórusban kellett a felmutatott lapról a példát elolvasniok. Mind részt vett a munkában, mindnek figyelnie kellett, mert nem sorban jöttek a példák, hanem össze-vissza. Nagyon fontosnak találtam amellett azt is, hogy a gyermekeknek nemcsak hallási képzetük volt, hanem látási is. Mindig csak tíz-tíz lapot gyakoroltunk. Ha jól tudták már olvasni a példát, akkor úgy gyakoroltuk, hogy minden példát kétszer mondtunk. Egyszer a lapról elolvasva, utána a lapot eltettem és emlékezetből kellett mondani. (Ez a játékszerű munka látható örömöt szerzett a gyermekeknek. Nekem pedig az okozta ugyanezt, hogy a gyermekek láthatóan könnyebben tanulják az 1 X l'~et.) Ha így is jól ment, akkor még azon az órán elővettük azokat a lapokat, amelyekre csak a feladat volt ráírva, az eredmény nem. (Természetesen u. azt a tíz példát!) Most már nemcsak az emlékezet, hanem a gondolkodás is működött. Ezt már nem kórusban mondattam, nehogy néhány lassabban gondolkodó tehermentesítve legyen. Később is minden számtanórán elővettük a lapokat s óra elején és végén 10—10 percig gyakoroltuk ezt. Több időt nem lehetett erre szánni, de az eredmény így is örömöt keltő volt. A tulajdonképpeni begyakorlás otthon történt. Minden gyermeknek voltak külön egyszeregy lapjai is. Ezeket ők maguk készítették csomagolópapírból. Ennek mérete kb. 5X6 cm, és egy gyermeknek az egész 4 fillérbe került. Ezeknél a lapoknál csak a példát írtuk fel, az eredményt a másik oldalra írtuk. Ezt az iskolában csináltuk közösen. Van a számukra két tasak. Az egyikben tartják a gyakorlandó tíz lapot, a másikban a többit. Ezek segítségével otthon sem kellett mindig egyforma sorrendben, versszerűen tanulni az egyszeregyet. A számtanóra első tízpercében a gyermekek sorban beszámolnak az otthoni gyakorlás eredményéről. Mégpedig mindenki az ő összekevert tíz lapja alapján. A lapok használatánál gyakran volt alkalmam a gyermekeket rendszeretetre, pontosságra intenem. A lapok kezelése nemcsak tudást, hanem kézügyességet is igényel, tehát fejleszt is. Az egész szorzótáblát így felépítve s gyakorolva, később a lapokat összekevertük s azok alapján kérdeztem végig minden számtanórán az egész egyszeregyet. Sokan azt mondják talán, minek ekkor még lapokat használni? Én is végig kérdezem a szorzótáblát
