Evangélikus Népiskola, 1941
1941 / 11. szám - Műhelyünkből
273 vánul meg azok alkalmazásában s a jövő évtizedek népoktatásának az eddiginél is magasabb színvonalra emelésében. Ezzel a gondolattal vegyük napi munkánk közben kezünkbe az útmutatásokat s adjon a Mindenható erőt ahhoz, hogy azok eszméi, elgondolásai népoktatásügyünk mezején értékes gyümölcsöt teremjenek s ezzel nemzetünk jövendőjének alapvető és építő eszközévé válva a szebb magyar élet útjára vezessenek. Somogyi B. MUHCLYÜNKBOL E rovat kéziratai Kuszák István, Sopron, evangélikus tanítóképző címre küldendők. Az lxl a gyermekek réme. Irta: Büki János tanító, Györköny. A legtöbben felnőtt korban is kellemetlen érzéssel gondolnak vissza az 1 X 1 tanulására. Sőt a tanítók is félnek tőle, hisz ez az a tananyag, amely leginkább gépiessé, egyhangúvá teszi munkáju- kat.Igaz, az egyszeregyet nem lehet csak érteni. Ez vérévé kell, hogy váljon mindenkinek, amit gépiesen, gondolkodás nélkül is tudni kell. Ennek a gyakorlásnak sem kell azonban unalmassá, lélekölővé válni. Az egyes tanítási egységek feldolgozásánál fontos követelmény: a tanulási vágy felébresztése, a figyelemnek és érdeklődésnek egy- helyre való összpontosítása, s az állandó jókedv. Ezt segíti elő a módszer, amely sokszor nem több, mint egy egyszerű pedagógiai fogás. Hiábavaló azonban a legjobb módszer, ha nem vezetem a gyerekeket úgy, hogy azok szeméről leolvashatom azt, hogy szívvel- lélekkel jelen vannak. Az 1 X 1 gyakorlásánál azonban nem fogom ezt elérni avval, hogy tanítási idő előtt és után folyvást ezt gyakoroltatom, s ha nem tudják, nap-nap után bezáratom őket (persze legtöbbször felügyelet nélkül) és vég nélkül mondatom a szorzótáblát, elejétől végig. Pedig, ha végigjárjuk az iskolákat, igen sokban halljuk felcsendülni a jól ismert, borzalmas melódiát: az énekelt egyszeregyet. Ha ilyenkor bekukkantunk a magukra hagyott gyermekekre, azt látjuk, hogy mindegyik teljes tüdejéből fújja, de közben az egyik rajzol, a másik csónakot hajtogat, a harmadik pedig kibámul az ablakon. Mindnek a lelke távol van attól a munkától, amit a szájuk végez. Ha ilyen gyakorlás után kikérdezzük, azt fogjuk tapasztalni, hogy nem sokat, sőt semmit sem ért az egész. Sorban tudják, külön- külön nem. Otthon kevesen és ritkán gyakorolják, mert hamarosan megunják. Nálam is így ment ez az első időben. Az iskolai szorgalmi >dő kevés ahhoz, hogy minden gyermek megtanulja. Mivel tegyem az otthoni gyakorlást változatossá, újszerűvé? Ezen törtem sokat a fejem. Végre találtam egy módot, amit nem láttam sehol, bár lehet, hogy többen használják már, mert olyan egyszerű. Az én
