Evangélikus Népiskola, 1941
1941 / 2. szám - B-k V-e.: Összeomlás, az alkotó munkához való előkészület idején
26 jesítette az Űr. Aki elfogadja Krisztust, látja az Atyát. (János 14, 9.) Hogy pedig egészen kézzelfogható és állandó tápláléka legyen a tanító reménységének, Isten úgy intézkedett, hogy bármely gyermekarcba belemélyedve, rábukkanhatunk Krisztus arcára, Krisztusban pedig — előbb vagy utóbb — felismerhetjük Isten arcát. (Márk 9, 37., Máté 10, 40., János 13, 20.) Hitetlenséggel, félhittel, illetve álhittel hozzányúlva a gyermek- és a mai embertömeg-ü.gvhöz, az antikrisztus tőrébe jutunk, hittel és igazán befogadva a gyermeket, Istennel találkozunk. Kell-e más reménységet biztosító ígéret? Tanító testvérem, ha az újévben a reménységed lankadna, két kézzel fogd az előtted álló gyermek két kezét és használd ki kivételes helyzetedet, hogy ugyanis a gyermekarcban találkozhatsz életed és a mindenség Urával. Ha ez megtörtént, reménységed soha » többé nem torzulhat el reménytelenséggé. N. J. Összeomlás, az alkotó munkához való előkészület idején. (Somogyi Zoltán korai halálára.) „Mikor egy-egy csillag támad, Mélyen elfog a búbánat, Most is az jut az eszembe, Ez is földről ment az égbe.” Virágos koporsót szegeztek le Körmenden, 1941-ik esztendő január havának 3-ik napján. Somogyi Béla kartársunknak, az Evangélikus Népiskola szerkesztőjének, az orsz. evangélikus tanítóegyesü" let kiváló elnökének 20 esztendős, gondozott, féltett, szép reményekre jogosító Zoltán fiát takarták be az örök sötétségbe. A család szemefényét lopta ki az életből, hirtelen, tüneményes hamar- sággal a kérlelhetetlen halál. Rügyektől duzzadó fiatal faág voltál kedves Somogyi Zoltán, — rügyező faág, mely vár egy széptavaszra, hogy kifeseljék, aztán jött egy kérlelhetetlen vihar és letörte a szép termést ígérő rügyekkel borított ágat. Volt, — nincs! Ez a két szócska mily fájdalmat, mily véghetet- len fájdalmat tud szerezni! Nem ismertelek közelebbről kedves Somogyi Zoltán és mégis mélyen fájlalom korai halálodat. Fájlalom, mint érző szívű ember és mint a korán elköltözött, szép reményeket sírba vitt jó fiú megtört szívű apjának sorsosztályosa. Régi igazság, hogy a sorsközösségben élők közelebb állanak egymáshoz, jobban átérzik egymás szívfájdalmát. így vagyok én Somogyi Bélával szemben. A gyenge mellűek réme: a tüdővész gyötörte hosszú hónapokon keresztül kedves Zoltánunkat is, szerető és ágyánál virrasztó szeretteit is és vele érző kedveseit. Úgy elborult a lelkem, mikor meghallottam, hogy egy fiatal, 20 éves életet követel magának a sír áldozatul, — egy 20 éves életet, amely rózsás jövőt ígért nemcsak szükebb családjának, de nemzetének is. Előtte a jövő, a sejtelmes, édes álmokkal telt paradicsomkert, — gyönge kézzel már nyúlt
