Evangélikus Népiskola, 1941

1941 / 10. szám - Dr. Csoknyay József: A nevelés lélektani megalapozása

252

vált a sok kartárs: Miről van tulajdonképpen szó? Hogyan értette súlyos kijelentését az illető tanfelügyelő? T. i. részletesebb felvilágosítással, útmutatással nem szolgált. (Érdekes, nemrégiben egészen véletlenül bukkantam nyomára, hogy az „indítást” az említett tan- i elügyelő valószínűleg ugyanazon a tavaszon nyerte a szegedi lélektani intézetben, amelyen az iskolalátogatás történt.)

Ha a tanfelügyelő kifogása helytálló volt, annak egyéb oka nem lehetett, mint az, hogy a tanítóképző-intézet nem nyújtott a tanítóságnak olyan lélektani felkészültsége, amely alapos gyermek- kmerere, lélektani alapon való nevelésre képessé tette volna. De nem is adhatott többet, hiszen tantervében ugyanaz az általános lélektani anyag szerepelt, amely a középiskoláéban. Sőt az újabb időkig ez utóbbi iskola számára írott tankönyvet használta. Szinte hihetetlen, hogy a gyermekiélek formálására hivatott nevelő ugyanannyi lélektani ismerettel indult el pályáján, mint pl. egy érettségizett fiatalember. Az illetékesek érezték is a hiányt, s a tankönyvek fejezeteihez gyermeklélektani vonatkozású jegyzeteket készítettek — apróbetűsen. Igen ám, de az apró betűnek, tudjuk, mi a sorsa: — a kihagyás. A buzgó tanár ugyan azt is figyelmébe ajánlja a növendékeknek, de alighanem megvan róla győződve, hogy úgysem olvassák el; de különben is a használt atomizáló, a lelket érzetekre s képzetekre daraboló lélektan eleve alkalmatlan volt arra, hogy az emberi lélekről, erről a csodálatos valamiről megközelítőleg is hű képet alkosson a növendékkel. Definíciókkal nem lehet a lélek mélyére pillantani. Szerencsére, vagyunk többen, akiknek a tanítóképzőben kiváló pedagógia-tanárunk volt: mi jobban jártunk, mert az ügyesen, szakszerűen vezetett pedagógia-órák mindig vetettek fel gyermek- és neveléslélektani kérdéseket. Tudunk azonban olyan tanítóképzőről is, ahol az órán elolvasták a lélektani leckét, s magyarázat nélkül „feladták.”

Örülhetünk, hogy a líceumok tanterve s tankönyvei új csapásokon haladnak. De természetszerűleg a líceum csupán olyan lélektani ismereteket akar nyújtani, amelyekre minden művelt embernek szüksége van. Az előbb érintett nevelés- és konkrét-lélektani továbbépítést az újszerű tanítóképzésnek, a tanítóképző-akadémiának kell elvégeznie. Minden attól függ, vájjon helyet kapnak-e az akadémián ezek a lélektani stúdiumok. Fontos, hogy az akadémia óratervébe beiktathatok legyenek gyermek- és neveléslélektani szemináriumi órák, amelyeken kizárólag gyakorlati lélektani kérdésekkel foglalkoznak, megfelelő irányítás mellett, elsajátíthatják a hallgatók egy-egy gyermeki cselekvés- vagy viselkedésformának „felfejtési” módját és az igazi pedagógusnak elengedhetetlen lélektani látásmódra tesznek szert.

Ha már itt tartunk, s ha már lélektani felkészültségünket alaposan kifogásoltuk, illő, hogy egy kedvező tapasztalatunkról is beszámoljunk. A Kolozsvárra visszaköltözött szegedi Ferenc József- Tudományegyetem neveléslélektani intézete2 körülbelül 400 egye- Sajnálhatjuk, hogy az egyetemi átszervezésekkel kapcsolatban a tanítóképzői tanárképzés épp a továbbfejlődés küszöbén veszítette el ezt a tanszéket, amely feltétlenül éreztette volna megtermékenyítő hatását a népiskolai pedagógiában is.