Evangélikus Népiskola, 1941
1941 / 8. szám - Benedek Vince: Szemközt a "nagy magyar álmodóval" egri otthonában
187 Szemközt a ..nagy magyar álmodéval“ egri otthonában. irta : Benedek Vince Az életem folyásában eseményszerű mozzanatokat jelölő napok közül különösen kiemelkedik egy: az, amelyik Gárdonyi Gézánál, Egerben tett látogatásomat őrzi. Ez a nap 1907. augusztus hó 17-e, amelyen teljesült az a régi hő vágyam, hogy a „láthatatlan embert” egri tuszkulánumában szemtől-szembe láthassam. Hisz amióta „egri remete“ lett (1897), a titokzatosság olyan homálya vette körül őt, ami csak fokozta bennem is a kíváncsiságot, amely barátai, ismerősei részéről feléje fordult. Érthető tehát, ha látni vágytam őt el- zárkózottságában, — én, akivel oly közeli viszonyt tartott fenn, a nagy ember, egykori győri tartózkodása idején. Pereszlényi János református lelkész úrék lakásán, ahol a „Hazánk” című, Győrött megjelenő lap szerkesztődön, sűrűn találkoztam vele, mint a lap belső munkatársával. A Hazánkban írt cikkek korrektúrázásában sokszor voltam segítségére és az általa szerkesztett „Tanító barát” című lap expediálásában is segítkeztem neki. Emlékszem most is arra a puritán bútorzatú ^szobácskára, amelyhez egy karthauzi barát cellája hasonlíthatott. Petőfi lakhatott valamikor ilyen miliőben vándorlásai alkalmával. Kedves órákat töltöttünk együtt lakásán is, sokszor a késő éjjelbe nyúló órákig beszélgetve. Volt eset, hogy többen is voltunk nála. Ilyenkor a látogatók csak egyrésze ülhetett le, mert nem volt elég ülőhelye. Gárdonyi komorsága mellett is szíves házigazda volt. asztalán egyszerre ott termett a bor, pipa és szivar. Ilyen közeli viszonyban élvén az akkor még csak szárnyait próbálgató íróval, ösztönös vágy ébredt bennem, hogy ott lehessek tanúja és szemlélője életmódjának, ahol már a hírnév dicsőségsugaraiban fürdött. Erre az alkalmat az Országos Daláregyesület által Egerben, a Dobó István szobrának leleplezésével kapcsolatosan rendezett országos dalosverseny szolgáltatta, amelyen a Győri Ének- és Zeneegylettel, mint annak működő tagja, én is résztvettem. Kánikulai hőségben, délután 3 órakor érkeztünk meg a történelmi nevezetességű város falai közé. Az egri líceum szállásunkul berendezett boltíves szobájának hűvös falai közt kipihenvén a hosszú út fáradalmait, a győri kolónia néhány Gárdonyi-tisztelő tagjának első dolga volt, hogy a kiváló írót, az egykori győri lakost, egri kúriájában felkeresse. A kúria Eger híres várának szomszédságában áll, ahova különösen sárvizes időben nem kis fáradsággal lehet feljutni. Hanem aztán annál nagyobb gyönyörűség várja a látogatót, ha már felért a magaslatra. Bizony nem csoda, ha a „remete” — mint később maga említette — csak minden két-három hónapban rándult le a városba. De mindennél jobban szerette kis házatáját: a szomszéd Mártonífv-rétet, savósi szőlőjét, nyaralóját, a kék eget járó felhőket. Ha volt az otthonnak bálványozója Egerben: az csak Gárdonyi volt. Nagy eset volt az is, ha lerándult a fővárosba. Ide olyankor jött, amikor nagyon fontos ügyek szólították ki Egerből,
