Evangélikus Népiskola, 1941
1941 / 8. szám - Hajas Béla: Lehr András, Petőfi lőrinci oktatója
184 mondja ő is. Aláírjuk. Sokat foglalkozott növendékeivel. Ismerte minden tanítványát s a kis Petrovits Sándor tekintetéből s cselekedeteiből hamar kiérezte, hogy ennek a tanítványának máris szűk nemcsak a lőrinci iskola, hanem mindenféle iskola. Ö már az élet nagy iskolájába készül. Jó szeme volt. A kis gyermek iránt megnyilvánuló szeretete azonban viszonzásra talált. A kis Petrovits Sándor 1833-ban otthagyta Lőrincet, elment Pestre, Aszódra, Selmecre, Pápára, de sehol sem találta fel azt, amit keresett: mindenütt fogolynak érezte magát. 1842-ben azután egész Pápa lázban volt. Egyik tanulónak a verse megjelent az Athenaeumban, a rettegett Bajza folyóiratában; két év múlva pedig Vörösmarty ajánlatára a Nemzeti Kör adja ki Petőfi Sándor költeményeit. S mikor a már ismert költő 1845. őszén Borjádon jár Sasséknál, felkeresi Lőrincen régi oktatóját, megköszöni hűséges fáradozását, megismerkedik a hű oktató családjával, s meleg szeretettel mereng a múltakon. Mikor még ott ült Sass Pista mellett; együtt tanult az Árvaiakkal, Budaival, Erhardttal, Hütterrel, Posserttel, a Rickekkel, a Sárkányokkal, Balassa Károllyal, Zathureczkyvel — s a padba bevéste, a tanári katedra hátára ceruzával felírta a nevét. Mikör együtt játszott a helység gyepjén Bússzal, Feketével, Jeszenszkyvel, Meskó Miklóssal, Safarival, Szetsődyvel, a Tessariakkal! — Farsang végén volt. A korai márciusi szellő hirdetni kezdte a tavaszt, az ő szívükben meg éppen örökösnek látszó tavasz honolt. Hiszen gyermekek voltak még! Hogy lejár az idő! A vállán 22 év van már! Sass Pista azóta kész orvos, Safari szolgabíró valahol az Alföldön. A többi, ki tudja, merre sodródott a két országban! Ö maga azóta a világot járja. Bolygó lába száz tövisre hágott, de most jól érzi magát egykori oktatója barátságos családi körében. Hátha régi társaival még egyszer eljátszhatná a múltnak jelenéseit! . . . Bíz’ azok a régi társak jórészt vidékiek voltak. Nevüket sem tudnók, ha egy sietve írott egykorú levél s egyéb egykorú irat fenn nem tartotta volna. Nyomtatott forrásokhoz nem tudtunk hozzájutni, nem hivatkozhatunk rájuk. Sántha Károly azt írta Ferenczy Zoltánnak, hogy Lőrincen ez időben nem vezettek anyakönyvet. Nagyon szeretném, ha egy váratlan felfedezés megcáfolná e véleményt. Miért tudja Gvönk a növendékeit 1806-tól kimutatni? Miért találunk kimutatást az 1830. előtti lőrinci tanulókról? Kis János bizonyosan megkívánta ezt, hiszen 1829-ben az egész egyházmegyében nagyon is tüzetes egyházlátogatást végzett. Szerintem az akkor tanulók névjegyzéke lappang még valahol. Pedig Sass István és Sárkány Sámuel nevét azóta mindenki ismeri. Milyen tanulságos volna tudni, kik jártak a fentnevezetteken kívül Lehr András keze alá. Kik feleltek 1844. febr. 7-én olyan szépen Kirn- bauer Mihály iskolavizsgáló előtt! Mert Lehr András iskolájában rend és fegyelem uralkodik. A növendékek tanulnak — de szórakoznak is. Tornaóra nincs ugyan, de van helyette játék. Maga is együtt jászik velük, de akkor is kiemelkedik közülük. Nem is ajánlja, hogy valaki avatatlan kézzel hozzányúljon az ő féltett kincseihez. A lőrinci jegyző pillanatnyi felháborodásában tettleg bántalmazott egy tanulót. Lehr András felettes hatósága elé vitte az ügyet, mert az iskolánkívüli ember megsértette az iskola önkormányzati jogát.
