Evangélikus Népiskola, 1941
1941 / 8. szám - Hajas Béla: Lehr András, Petőfi lőrinci oktatója
183 Lehr Andrásnak tudományra vágyó lelke kétségkívül nagy szellemi kinccsel megrakodva hagyta el a soproni líceumot. Mint candidatus theologus került vissza Tolnába. Vágyai bizonyára külföldre is elvitték volna, de több mint valószínű, hogy nem került oda. Legalább is erre vonatkozólag semmi nyomot nem sikerült eddig felfedezni. Barla Mihályról, a lőrinci iskola első tanáráról, feljegyzi Szinnyei, hogy külföldön is tanult, Lehr Andrásról nem jegyzi fel. Bizonyára hiányzott a nervus rerum gerendarum, az anyagi fedezet. ami nagyjelentőségű kérdés volt ebben az időben. A tolnai rokonság azonban szívesen fogadta. Csak alkalmazást nem tudott mindjárt találni. Egyszer Bikácson, máskor Gyönkön találjuk. Lőrincen elkelt volna a második oktató, aki a szuperintendens úr véleménye szerint a tanítóképzésben támogatta volna az igazgatót, de az egynek az eltartását is nehezen bírta a fenntartóság. Még jó, hogy csak 3 osztálya van. A tanulók száma 30 körül mozog. Másutt 4 osztályt vezet egyetlen oktató. Most azonban másféle baj van Lőrincen. 1831-et írtak. A különben szép képzettségű, görögül is tudó Haack (Haág) Péter már régebben igen különösen viselkedett, újabban pedig baja határozottan komolyra fordult. Egy szép napon világgá ment, éppen akkor, mikor a tanulók szeptember vége felé már összegyülekeztek. Balassa János lelkésznek kellett beállani az iskolába, hogy a tanulók széjjel ne menjenek. Majd a pártfogást kereső Lehr Andrásra irányította az esperes figyelmét s őt be is állították az iskolába, de a visszatérő igazgató tűrhetetlenné tette ránézve a helyzetet. Most Lehr András vonult vissza rokoni körbe, de a fenntartóság nem engedte meg, hogy az egyházmegye szeme- fénye pusztulásnak induljon. Haack Péternek kellett elhagynia az iskolát s a fiatal Lehr András vette át az oktatást. Az év utolsó 4 hónapjában már egyedül tanít s iparkodik pótolni mindazt, amit a gyermekek a szomorú első félévben mulasztottak. Ebben a válságos évben jár ott először Petőfi Sándor. A 9 éves gyermek talán csak a nagyobb szabadságot élvezte. Nem tudott még a java korban levő Haack Péter szomorú sorsáról. Nem tudta, miért jelenik meg március 15-én olyan sok úr az iskolában s miért vonják felelősségre a Sárkány-fiúkat, kik két hétig nem mertek iskolába menni. Az izgalmas vizsgálat elmúlt. Haack Péter családjával Sopronba költözött, nem is jött többé vissza: az ifjú candidatus lépett az iskolába, kinek barátságos szeméből az első naptól kezdve sugárzott a szeretet, bár a rendet és a munkát megkövetelte. A következő esztendőben pedig közelebbről is megismerkedhetett a kis tanítvány az ő különös mesterével. Tanulni mindenesetre sokat tanulhatott tőle. Először is gyarapította a magával hozott elemi latin tudományát. Megtanulta továbbá, hogy a feladatot nem kell szószerint felmondani s nem kell semmi olyant elhadarni, amit nem ért. Amit tud, szabadon elmondhatja, amit gondol, szabadon megírhatja. A szép magyar kiejtést pedig a nem magyar ajkúak is megtanulják. Egyszerű szabályok bíz ezek, maga az oktató is egyszerű embernek látszik, kissé zárkózott is, de más elvek szerint tanít. Ferenczy Zoltán Petőfi 3 kötetes életrajzában Lehr Andrással kapcsolatban még a módszer hátrányairól beszél, de borjádi beszédében már kitűnő tanárnak
