Evangélikus Népiskola, 1941
1941 / 1. szám - Megjegyzések
17 tél a „Havasok könyve” lehelletfínom megfigyeléseiben. Történelmi regények sorát is ott látom. Emlékszel, hogyan megrázott Czibak Imre hatalmas alakja és új tettekre sarkalt gyönyörű élete? (Gulácsy: Fekete vőlegények). Látok könyveid között életrajz regényeket is. Zrínyi, Mátyás király, Vesselényi, Rákóczi, Madách, óh, mennyi felejthetetlen órát szereztek Neked! Nem hiányoznak azonban szakkönyveid sem. Hiszen Tanító is vagy, mégpedig a javából, amint látom. A Tanterv és Utasítás mindennapi olvasmányod, ott van asztalodon. Ott van, látom, Tóth Mihály: „Szántás, vetés...”-e. Igazi, testvéri segítséget leltél benne. Azt mondja: ,,... ha a holt betűhöz Te is annyi szívet, lelket adsz, mint én, sok kellemes óra fog üdíteni nehéz munkádban”. Felüdülve olvastad a negyedik kötet végén: „Ha eredményt értél el, az mind, mind a Te érdemed, mert Nélküled, lelked nélkül ez csak holt betűhalmaz... mert a lélek az, ami megelevenít”. Ott vannak, látom, az Egységes Vezérkönyvek egyes kötetei, melyeknek szükségét érezted. Ott van Padányi-Frank Antal dr. könyve: „A nevelés módszere”. Régi neveléstudományi tankönyveid: Neveléstörténelem, Neveléstan, Tanítástan, Módszertan. Weszely Ödön: „A korszerű nevelés alapelvei”. Ennél álljunk meg egy kicsit! Mélységes, gyönyörű gondolatokat olvastál benne. Megérezted, hogy írója nemcsak nagy tudós, hanem melegszívű ember is volt! Aldas- sék emléke! Különösen megragadott a „Nevelő hatás” című fejezetből ezr „Mindenki, aki nevelni akar, gondoljon arra, hogy elsősorban önmagát nevelje.” Környezetről, növendékről, nevelőről, tekintélyről olvastál még gyönyörű gondolatokat. Mindezekfölött pedig ott áll asztalodon Krisztus! Az Ő szelídsége, az Ö lelkisége a Te örök példaképed! Végül, Testvérem, kell lenni Valakinek, aki Téged hazavár, aki otthonodban a fény, melegség, akinek elmondhatod törekvéseidet, akinek kiöntheted szívedet, akivel együtt álmodjátok tovább az életet: a Ti életeteket! Aki lesímítja a gondbarázdát homlokodról, akinél acélozod a lelkedet! Legyen, Testvér mindennapodnak egy csendes órája, amikor szemben állsz önmagaddal. * * * Köszönöm, Testvér, hogy kitartottál velem ezen a hosszú úton. Most már a végére értünk. Állj meg és nézz vissza! Elbúcsúzom Tőled, Weszely Ödön előbb említett munkájából vett idézettel: „Harmonikus a lelki élet, ha az ember bele tud illeszkedni a világrendbe, nem keresi folyton a hibákat, s nem lát mindenütt magára- nézve sérelmet. Harmonikus, aki bízik a jövőben, aki felül tud emelkedni a mindennapi élet kicsinyességein, aki általában a világ fölé emelkedik”. A jó Isten segítsen Téged erre!
