Evangélikus Népiskola, 1941
1941 / 1. szám - Megjegyzések
15 ezeket Neked. Az a fontos, hogy a telkedből csurranjanak ki, mint szükségletek. Hogy iskolád külsőleg is melegséget sugározzon, tudod Te is a módját. Megtalálja a Te magasratörő lelked az igazi megoldást itt is. Emelt fővel, tántoríthatatlanul előre, Testvér, új világ felé! No. de menjünk tovább... * * * 2. Leventék között. (Ifj. nevelés.) Leventesapkás ifjak gyülekeznek. Ott látlak Téged is. Te vagy az első. Sarkak koppannak és keményen hangzik a köszöntés: „Szebb jövőt!” Rádobban a szíved is: „Adjon Isten!” Egészen átváltoztál, egészen katona vagy. Tartásod délceg, szavad keményen, komolyan csendül, parancsaid pattogok, mert tudod, hogy a fegyelem az első. Csak a szemed... a szemből melegfényű és lágyan simogatja a „szebb jövő” katonáit. Egyik csoportnál biztatsz, amott dicsérsz, másutt korholsz. Mindenütt Te vagy a biztonság, a pillér, amibe bele lehet kapaszkodni, ami egységet, erőt ád. Az ifjúságot meg kell ismerned! Ismerd meg munkájában, otthonában, szórakozásában egyaránt. Munkája iránt érdeklődj, munkáját értékeld is. Beszélgessetek munkalehetőségekről, alkalmakról, módokról. Irányítsd őket minden alkalommal, világosság, megértés áradjon szavaidból. Sok görbe élet fordult már egyenes útra így, hidd el! Látogasd meg őket otthonukban. Hogyan élnek? Hogyan becsülik meg egymást? Milyen a család, amelyben élnek? Menj el, Testvér, nézd meg azt is, hogyan szórakozik ifjúságod. Itt csöndes megfigyelő légy. Mert, látod, minden ember úgy szórakozik, amilyen a lelkülete. Esténként azután, amikor az iskolában, levente-otthonban összejöttök, hogy rádiószó mellett beszélgessetek, játszatok, értékesítsd megfigyeléseidet. Melegszívvel dicsérd, ami dicsérendő és keményen verd a hátukhoz ferdeségeiket. Azután színdarabot rendeztek. Itt tanultok. Leányok, fiúk lesznek ott együtt. Gondolnod kell érintkezésük nemes, lovagias formáira. Mind, mind drága nevelési alkalom, melyet nem szabad elmulasztanod! Ügy kívánja a lelked és úgy kívánja, akinek akaratából nevelővé lettél, akinek fájdalmas-szelíd arcán olyan sokszor megbékéltél. Te is a jövendőt keresed, ugy-e, Testvér?! Az ifjúság pedig jövő. Te is részese leszel, ha „szebb jövő” lesz! Jer, tovább! * * * 3. Faluban, összetartozik az előbbiekkel, mégis új terület ez, amelyen most barangolunk. Gondolok itt sétáidra, beszélgetéseidre, látogatásaidra. Mert nagy nemzetnevelési hiányokat észlelsz, ugy-e, Te is?! Mi a magyar paraszt élete? Hát, látod, nekem egy fiatal parasztember, aki egy kicsit messzebbre lát, ezt felelte: „Születik, dolgozik, meghal”. Öh, mennyire igaz ez! Nézz körül! Lihegve, véres körmökkel kaparnak, csakhogy szemébe vághassák embertestvérüknek: „Te koldús!” Hányszor találkoztál melldöngető, gőgös emberekkel: „Nekem 50 holdam van!” Azt is észrevetted, hogy a falu népe mennyire irtózik a betűtök
