Evangélikus Népiskola, 1941
1941 / 1. szám - Megjegyzések
14 más segítő kezét és osztozzunk egymás örömében. Egymást segítve nem lépünk annyi tüskébe, könnyebben botorkálunk! Négy részre osztottam beszélgetésünket: 1. Iskolában. 2. Leventék között (ifj. név.). 3. Faluban. 4. Otthon. Ügy gondoltam, ez a négyes felosztás adja nagy vonásokban szolgálatunk egész területét. Fogadd el szeretettel nyújtott testvéri kezem és nyújtsd Te is a magadét. Induljunk Isten nevében! * * * 1. Iskolában. Erről a kérdésről már beszélgettem Veled, egyszer. Ugy-e, emlékszel? Nem akarlak untatni. Azt tartom azonban, hogy varinak dolgok, melyeket nem lehet eleget ismételni és nem lehet elégszer hallani. Mégishát igyekszem újat is mondani és ne neheztelj rám, ha biznyoso dolgokat ismételek. Jer, lépjünk be iskoládba! Bizonyára Te is érezted, hogy szülők iskolájára is igen nagy szükség volna, gyerekeid sok ferdeségének igen sokszor a szülők az okai. Hiszen mennyit keserítettek már Téged is az ilyen mondások: „Anyám azt mondta, így csináljam”, „Apám nem engedett írnom” stb. Hányszor ásítottak üresen eléd gyerekeid füzetsorai, melyekbe otthoni feladatot kellett volna írniok. Hányszor zokogták el Neked, hogy otthon mindig sok dolguk van vagy egyszerűen szemedbe vágták cinikusan: „Nem volt rá időm!” Fel a fejjel, Testvér, hiszen láttad azt is elégszer, hogy a Te építésed, hogyan zuhant a porba és hányszor sirattad meg hangtalanul ezt a tévelygő népet. Hányszor láttad imádság nélkül, sapkával a fején ebédhez ülni tanítványodat. Ilyenkor, hogy fölsírt Benned a lélek: „Hát az imádság, hát az illendőség, amire tanítottalak!?” Mikor jössz el, óh, szülők iskolája? És beszéljek-e arról is még, hogyan hordtak Rád mocskos szájjal minden szennyet, hogyan akartak sárba tiporni, mert jó voltál, mert tiszta szándékok, nagy célok vezettek?! És mert jó voltál, hát Beléd rúgtak?! Óh, Testvérem, tanítósors! Tudom fáj, éget, marcangol és minden mondásom sebeket vág. De Te is tudod, hogy így van! Mégis azt mondom Neked, Bajtársam, fel a fejjel! Téged nem lehet bemocskolni, mert magasan szárnyalsz, mint a sas. Te, ha néha meg is keseredik a szád íze, felülről nézed ezeknek a szánalmas embereknek minden tülekedését és minden szeméthordását. Segíteni szeretnék Neked! Talán jó lenne, minden hónapban vasárnap délutánonként ,ha összehívnád megbeszélésre taítványaid szüleit. Mit gondolsz? Szép ezt így elmondani — mondod Te —, de nem jönnek el! Hát akkor kezded elölről újra, meg újra! Megszoktad Te már azt, hogy jószándékod romjaiból újat építs! Közben elmúlik fiatalságod, arcodra ráíródnak az öregség szarkalábjai, hajad megfehéredik, vigasztaljon, hogy ha már Te nem arattál, majd az utánad jövők aratják le a Te vetésedet! Addig is, Testvér, munkára fel! Minden évet útjelzőkkel kezdj el. írjátok le szépen, díszesen a füzetbe. Egyszer már elmondtam
