Evangélikus Népiskola, 1941
1941 / 6. szám - Somogyi Béla: Grieszhaber Endre Henrik
126 ségesen kitartani, ez ugyancsak lehetetlenség — lehetetlenség ma anyagi okok miatt is. Ha a magyar nép és nemzet a „fiatal európai népek“ között fenn akar maradni és gyümölcsöt is akar hozni, akkor új tőkébe kell beoltania. Abba a csudatőkébe, amelyből csodálatos élet fakad, mely életben semmiféle, Istentől szükségesnek nyilvánított feladatra nem mondjuk, hogy ez anyagi okokból kivihetetlen, erre nincs pénz. Mindazt, amit Isten elvár tőlünk, nem a pénz, hanem a lélek teszi lehetővé. A valóságos gyülekezetben pénz nélkül is minden lehetséges, mert ez a gyülekezet nem más, mint az „Igazi Szőlőtő“ tenyészete. Krisztus nélkül semmit, de Krisztussal mindazt, amit Isten elvár, mindent! Nem egyéni kezdeményezésből egyéni érvényesülésre, csak a gyülekezetből Isten dicsőségére s a lelkek üdvösségére. Siessünk hát az evangéliumi gyülekezetek alapokmányaihoz, alapítóleveleihez, az utolsó vacsoránál nyújtott Igékhez, megváltói rendelkezésekhez. Gyújtópontjuk jóformán János 15. része. — Szentlélek Üristen, kérünk, vezess a gyülekezet és Egyház egyedüli Urához, hiszen csak Ö a Szőlőtő, az egyetlen Üt, a Világosság, az Élet! N. J. Grieszhaber Endre Henrik 1887-1941 Harangok panaszos kongása hullámzik az enyhe tavaszi szélben, a tolnamegyei Majos község határában. Mezők gyönyörű zöldje, gazdagon hullámzó búzatáblák hirdetik a tavaszi megújulás csodálatos erejét. Minden az új élet pompájában tündöklik. Ugyanakkor gyászlobogó leng a majosi iskola ormán és szomorú elmúlásról beszél. Akit úgy ismertünk, mint a lendületes munka, a sokoldalú képességek, a kiválasztott tehetség és széleskörű tudás példamutatását: Grieszhaber Endre Henrik nincs többé. Megremeg a lelkem, fájdalom könnye csordul a szememből' Nem akarom hinni, amit a távirat jelent Grieszhaber Endre Henrik meghalt! Hiszen alig fél esztendeje úgy állt ott meleg ünneplés középpontjában: a X. Egyetemes Tanítógyűlés színe előtt erőtől duzzadó, kimagasló alakjával, mint az egészség mintaképe, amikor feltűzték a mellére a TESz jubileumi díszjelvényét. Amíg kocsim a gyászbaborult község felé gördül, sietve kérdem a gazdát és megtudom a valóságot, öt hét alatt, végleg elernyedt az a szív, amely olyan sok szép és nemes eszméért, annyi jósággal, megértő, mindenkit magához ölelő és megbecsülő szeretettől tudott dobogni. Öt hét elég volt arra, hogy a családtagok imádságos könyörgése, az a sok gyengédség, az ápoló szeretet, a napi orvosi kezelés, tanári konzultatás és minden emberileg elgondolható próbálkozás és emésztő gyötrődés ellenére is: elhallgasson és megálljon az a
