Evangélikus Népiskola, 1941

1941 / 6. szám - N. J.: Mindazt!

Cegléd, 1941 junius hó.

XLVII. évfolyam, 6. sz.

AZ ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS

Felelős szerkesztő: SOMOGYI BÉLA

MEGJELENIK HAVONTA.

Szerkesztősé?: Sopron, Evangélikus Líceum és Tanítóképzőintézet, Képezde-u. 14.

Telefon : Sopron, 106.

Kiadóhivatal : Cegléd, evangélikus iskola

TANÍTÓEGYESÜLET FOLYÓIRATA

Felelős kiadó :

ÖZV. KISZ ELY JÁNOSNÉ ELŐFIZETÉSI ÁR:

Egész évre . . 10'— P, léi évre 5'— P Postatakarékcsekkszámla : 42.523

Mindazt!

János 15.

Az Ür a Máté 23-ban foglalt feddőbeszédében leleplezi a nem hitből fakadó vallásoskodásunk legfőbb ismertetőjelét: Nem Istenre, hanem csak az emberekre való tekintettel visszük végbe cselekedeteinket (Mt. 23, 4.) és önkényesen válogatjuk meg feladatainkat. Amit Isten múlhatatlanul szükségesnek tart, azt el merjük hanyagolni. Kiki a maga helyén tán a leghűségesebben végzi a feladatait, de lehet, hogy Isten szemében ezek csak szúnyogok a teve nagyságú életbevágó teendőkhöz képest. Mt. 23, 23. —■ Hányszor ragaszkodunk a régen valamikor emberi szempontokból választott szabályokhoz és szokásokhoz, melyekkel a világ szeme előtt ideig-óráig palástolhatjuk a belső bajt és értéktelenséget, de amelyekkel sem életet menteni, sem új élet magvát elvetni nem lehet. Kapáljuk a szőlő egyik végét és nem akarjuk meglátni, hogy a szőlő másik végén a fejsze a fanyar gyümölcsöt termő tőkék gyökerére vettetett.

Még gyötrőbb lesz számunkra a feddő beszéd, ha szemügyre vesszük az elején a „mindazt“ szót. Jó, hát ha a kolostori önkínzás, söprés és egyéb külsőség semmit sem ér, tegyük hát meg mindazt, ami kötelességként a láthatáron felmerül. Ez esetben tán akarva akaratlanul is elvégezzük azokat a múlhatatlanul szükséges teendőket, melyek az élet egészének a körét zárják s így lehetővé teszik az élet belső gyarapodását, elmélyülését, tehát az Isten áldását. De a társadalmi szétesettség és az egyén szigeteltsége mellett a bűntől egyébként is meggyötört testtel, lélekkel, meddig bírjuk az efajta törvényszolgálatot, ha egyáltalán sikerül a kellő időben, helyen és módon Isten akaratát cselekednünk. Átmenetileg enyhülést hoz, hogy az általunk betöltendő törvényben legfontosabbnak mondja az Ür az ítéletet, az irgalmasságot és a hűséget (Mt. 23, 23). De jaj, hiszen éppen ez az a három tükör darab, melyek ránk cáfolnak és igazolják, hogy önzésünkben elveszett és elkárhozott emberek vagyunk. Ha mindent meg tudnánk is tenni, de Isten akarata szerint igazán ítélni, irgalmasságot, könyörületet gyakorolni és hű-