Evangélikus Népiskola, 1941

1941 / 1. szám - Megjegyzések

13 tanügyi esperesünk. Igaz, községében ez eddig is megvolt, hisz jól megértették egymást családjaikkal együtt. Hozzátette eztán, hogy ő az iskolai ügyek vezetését teljesen a tanítóra fogja bízni. A kimuta­tások elkészítése és aláírása a tanító dolga, de becsületbeli ügye is, hogy a valóságnak megfeleljenek. A kiutalt állami fizetést a tanító vegye fel, ne legyen kénytelen a lelkésztől azt átvenni. A tanítónál legyen az iskolai bélyegző s ez elegendő lesz minden hivatalos írat hitelesítésére névaláírása mellett. Ezekkel és hasonló intézkedésekkel reméli a tanítóságot önállósítani, önbizalmát emelni, egyben az egymás mellé rendeltséget megvalósítani. Nem hiszem, hogy ezeket az újításokat valaki merész elképzeléseknek fogja tekinteni, mert ez bizony az egyetlen biztosíték a két vezető együttműködésének. Minden újítás ellenzéket szül, de a rohanó idők megkívánják, hogy sok-sok téren szakítsunk a múlt felfogásaival, mert a megállás már magában hanyatlás. Marosvásárhely református lelkésze a kormányzó urat üdvözlő beszédében kiemelte, hogy a lelkészek és tanítók összefogása tar­totta meg az ifjúságot a magyar hazának. Ha az erdélyi testvérek üldözések és zaklatások mellett megtalálták a helyes útat, mennyi­vel inkább kell nekünk is eire rálépnünk, ha az ifjúságot meg akarjuk tartani. Tőlünk függ, hogy minket fogad el vezetőnek, avagy a hitet és hazát forgató agitátorokat fogja e követni. A mo- zaikszerűen felsorolt események követésre méltó példák, próbáljuk meg mindkét részről utánozni és megvalósítani! —l —s. Bizonyára Neked is sokszor eszedbe jut, Testvér, ez az idézet mostanában, amikor rádió, újságok új világot, megújhodást harsog­nak Feléd. Te magad is érzed szükségét a megújulásnak. Óh, mélyen érzed! Sokszor gyötrődve, keserűen érzed! Az égiekkel megbékültél már vívódásaidon, tusakodásaidon keresztül. Megtanultad, hogy igen sokan lefelé néznek, leragadnak a röghöz, Neked, nevelőnek, felfelé kell nézned, hiszen Te tudod, hogy minden jó felülről jön. Áldás, békesség, megnyugvás! Azért van ott asztalodon a Megváltó képe vagy szobra. Valahányszor úgy érzed, hogy nem érdemes többé küzdened, nincs értelme önmar­cangoló életednek, mindig megvigasztalódtál a Nagy Kereszthor­dozó fájdalmas arcán. Eged kiderült, új bizakodás szállt Beléd! Újra van célod, van értelme munkádnak! De azok a földiek... azok... no, éppen erről szólnék... Arra gondoltam, Testvérem, fogjuk meg egymás kezét és jár­juk be, a megújhodás reményében, hivatásunk mezejét! Nézzünk mélyebben egymás szemébe, érezzük nehészégeink közepette egv­Irta: Szíj László. .. és láték új eget és új földet;.. János Jel. k. 21, 1.

Next

/
Thumbnails
Contents