Evangélikus Népiskola, 1941
1941 / 5. szám - Műhelyünkből
115 meséket és történeteket mondunk el. Ezt az anyagot kétféleképen lehet nézni. Azok, akik a világban sem látnak mást zűrzavaros, kifejezés nélküli anyagnál, ezt is pusztán holt ismeretanyagnak tekintik. Életteljes anyag lesz azonban azok számára, akik tudják es hittel vallják, hogy Isten van mindenekben, aki nélkül semmi sincs ezen a világon s akinek minden parányi alkotása hivatással, céllal, törvényszerűséggel van felékesítve. Áldott nevelési értékeket tartalmazó anyag lesz ez az igazi evangélikus nevelő kezében, mellyel a szép és jó örök forrásához, Istenhez vezetheti a gyerineklelkeket, eszméltetheti őket az evangélikus keresztyén ember kötelességeire és amelyekkel kapcsolatosan gyakorolhatja velük a keresztyén erényeket. A beszéd- és értelemgyakorlatok anyagának feldolgozása közben mindenekelőtt gondolnunk kell a gyermek istenfogalmának kialakítására, illetőleg arra, hogy a gyermek képzeletvallását nyesegessük, tisztogassuk, szellemesítsük. Mindegyik osztály anyagfelsorolásában vannak gondolatcsoportok, amelyek különösképpen alkalmasak Isten teremtő hatalmának, nagyságának, gazdagságának, bölcsességének átéreztetésére. (A szülői ház építési, felszerelési anyaga, állatok, növények. Nap, hold, csillagok. Nappal, éjjel. Az ember teste, lelke. A levegő, víz, eső, hó, felhő, szél, talaj. A természet jelenségei. Stb.) Ezek szemléleti anyagának összegyűjtése, illetőleg feldolgozása közben feltétlenül meg kell teremtenünk azokat a legalkalmasabb pillanatokat, amikor ilyen gondolatokat vetíthetünk a lelkekbé: Isten alkotta mindezt. Övé az egész világ. Övé a sugárzó nap az égen, az ezüstös hold, a fényes csillagok. Övé a föld, a folyók, az erdők, virágok, állatok, emberek. Ö a világ Ura. Minden az ő akaratából történik. Más tanítási egységekkel kapcsolatban meg Isten örökkévalóságára, gondviselésére, mindenhatóságára, szeretetére eszméltet- hetjük növendékeinket s hozhatjuk közelebb hozzájuk Isten lényének ezeket a vonásait. (Mindennek van kezdete és vége. „Elszárad a fű, a virág lehull. . .” Csak Isten él öröktől fogva mindörökké. Aminek nem viselik gondját, elpusztul. A lakatlan ház összedől, az elhagyott várak falai lemolanak. Az emberiség, állat és növényvilág, de minden ezen a földön s az égen semmivé válna, ha Isten gondját nem viselné teremtményeinek. Ahol az orvos segíteni nem tud, még segtíhet a jó Isten. Ö mindent megtehet. Ismét más alkalmakkor csodálatot ébreszthetünk a lelkekben a rajtunk naponként megnyilvánuló isteni kegyelmesség iránt. (Kegyelem, hogy vannak szüléink, hogy iskolába járhatunk, hogy van ep testünk, hogy megvan a mindennapi kenyerünk, hogy dol- gozi tudunk, hogy békében élhetünk, stb.) Az itt felsorakoztatott gondolatok kiemelésével kapcsolatban eszméltethetjük növendékeinket az ember kicsiségére, gyarlóságára, méltatlanságára. Arra, hogy az Istentől minden ember többet kap, mint amennyit megérdemel.' Sok-sok alkalom van azután a természet világában érvényesülő törvényszerűség szemléltetésére. Mindennek megvan az Istentől rendelt hivatása. Ezen a világon minden engedelmeskedik az Ö
