Evangélikus Népiskola, 1941
1941 / 1. szám - Megjegyzések
12 táncegyletet, vagy kártyaklubot, hanem komoly, bibliai alapon dolgozó egyesületet. A táborba szállók a gimnázium régi épületében nyertek elhelyezést, élelmezést pedig a tápintézettől. Nagyon természetes, hogy így naponta találkoztak és érintkeztek a gimnáziumi ifjúsággal. Ebédnél, vacsoránál találkoztak először. Együtt imádkoztak, együtt fogyasztották a tápintézet egyszerű, de ízletes ételeit. Maga az a tény, hogy a falusi ifjúság ugyanabban az ellátásban részesült, mint a gimnáziumi ifjúság, nem kis mértékben egyengette a kettő közötti közeledést. Barátságossá vált aztán a közös szabadtéri labdarúgásokon és az előadóteremben megrendezett társasjátékokban. Összemelegedtek, megértették egymást, amiről eddig seholsem hallottunk. Valahogyan ellenséges iábon állt eddig a két ifjúság régi idők óta. A táborozás vége felé a két ifjúság közös vitadélutánt rendezett, melyen felvetették a kérdést, hogy a jövőben hogyan dolgozhatnának együtt a falvak felvirágoztatásán. A gimnáziumi ifjúság felszólalói kijelentették, hogy ezentúl nem fogják lenézni a kisebb műveltségű falusi ifjakat és az iskolai szünidőben elkövetnek mindent őket magukhoz felemelni és a megkötött barátságot elmélyíteni. A falusi ifjúság felszólalói viszont megígérték, hogy a jövőben az intelligens ifjúságban nem az úrhatnámságra törtetőket fogják látni, hanem falvaik leendő szellemi vezetőit, akikhez segítőtársként fognak szegődni. Micsoda óriási jelentősége volt e találkozásnak és milyen óriási kihatása lesz e nemzedék közös munkájának majd a falvakban, ki merné tagadni? Csak azt kívánhatjuk, hogy minden középiskola székhelyén rendezzenek az illetékesek hasonló táborozásokat. Így fest az ifjúság leendő összefogása, de hogy állunk a vezetők összefogásával? Gondolok itt a lelkész és tanító közös egyetértő munkájára az ifjúság megnyeréséhez. Az első persze a kettőnek baráti összefogása, mert a széthúzást hamar észreveszi az ifjúság és kárát vallja községük is. Hála Istennek e téren is javultak a kilátások. A nyáron a Balaton partján megrendezett vezetőképző táborban a legjobb barátság fejlődött ki lelkészek és tanítók, theologusok és tanítóképzősök között. Együtt tanácskoztak az ifjúság mikénti megszervezéséről, kicserélték nézeteiket, tapasztalataikat s kölcsönösen ígéretet tettek, hogy ezentúl nem egymás fölé vagy alárendelteknek, hanem egymás mellé rendelt munkatársaknak tekintik egymást. Tettekben is megnyilvánult ez a kölcsönös Ígéret. A tanító szívesen végezte a lelkész helyett a tábori konyha körüli teendőket, a lelkész viszont nem restelte a hirtelen hadiszolgálatra behívott tanító bőröndjét a vasúti állomásra vinni. Ha a jövőben is megmarad ez a kölcsönös segítségnyújtás és baráti megértés, akkor egyházközségeink el sem képzelhető békés fejlődés korszakába lépnek. Persze ezt az irányt, ezt a közeledést már a theologián- és a tanítóképző akadémiákon kelle ápolni és ecélból a leendő lelkészeket és tanítókat minél gyakrabban összehozni közös megbeszélésekre és vitaestekre. Az arra illetékesek bizonyára találnának rá útat és módot. ,,Az egyházközségek e két vezetőjének összefogását előmozdítani tekintem főcélomnak”, mondta egy nem régen megválasztott
