Evangélikus Népiskola, 1941
1941 / 1. szám - Megjegyzések
11 inken” szerzett könyvet jobban megbecsüli külsőleg, belsőleg. Számot tartanak rá: évente mivel, mennyivel gyarapítjuk könyvtárunkat. Olvasd, tanulmányozd kedves kartársam a gyermekirodaimat. Állandóan ' fejlődik az. Trianon, a cserkészet is megteremtette a maga ifjs. irodalmát. Add annak válogatott kincseit a gyermek kezébe, beszélgess olykor róla az ifjú olvasónál. Rajtad keresztül megszereti a jó könyvet, elvonja majd a jövőben is az unalomtól, léha szórakozásoktól, a sokszor káros mozitól, kártyától, korcsmától. És amikor magára lesz hagyva, akkor is öntudatosan dobja félre az ízléstelen s a ponyvairodalom termékeit. Egyházadnak, hazádnak, a jövő emberének szolgálsz vele, olvasd, szeresd a gyermekirodaimat. Hálával, szerető emlékkel gondol majd rád az a gyermek, kinek mesét mondtál, kinek kezébe jó könyvet adtál. Nekem nem volt ed. isk. tanítóm. Pusztán laktunk. Édesanyám tanított betűt vetni, mesét hallgatni, könyvet megszeretni. Életének utolsó előtti napján is együtt gyönyörködtünk Aldrich regényében: „És lámpást adott kezembe az Űr!” Hogy mindezt hogy csinálta, ma sem tudom megérteni. Munkája tengernyi, gondja ezernyi volt, hozzá száll hálás gondolatom. Sorsod kartársam hasonlatos az övehez; dolgod temérdek, gondod nehéz és mégis . . .! Add én jó Istenem, hogy életünk alkonyán mi is elmondhassuk: A közmondás ugyan azt tartja, hogy járt útakon biztosabb a haladás, de a rohanó korszellem mint sok mást, ezt a tételt is a lomtárba hajította. A motoros járműveknek bizony új útakra van szükségük, nem igen használhatják a régi, döcögő postakocsiknak építetteket. Mások ma a célok, másoknak kell a módszerelmek is lenniök. Azé a jövő, akié az ifjúság, a jövő nemzedék. Őt úgy az egyháznak, mint a hazának teljes mértékben megnyerni az arra hivatottak minden igyekezete és törekvése. Ehhez aztán szükséges a sokszor hangoztatott társadalmi összefogás. Miben áll az, nem kell taglalnom, csak néhány, saját magam tapasztalta igen kedyes összefogást szeretnék követendő példaként megismertetni. Az elmúlt év őszén a „Kié” evang. ágazata Bonybádon az egyházmegyei ifjúság részére téli táborozást rendezett. A kitűzött cél a gazdaifjúság megszervezése volt. Közelebbről: minden községnek legalább egy olyan ifjút adni, aki maga köré gyűjti majd barátait s megalakítja az evangélikus ifjúsági egyletet. Persze nem valami „Amelyre léptem tövises, nehéz volt az út. . . És lámpást adott kezembe az Ür . . . MEGJEGYZÉSÜK j utakon.
