Evangélikus Népiskola, 1941
1941 / 4. szám - Kántori rovat
98 KÁNTORI ROVAT E rovat kéziratai dr. Gárdonyi Zoltán evangélikus tanítóképző-intézeti tanár, Sopron címre küldendők. A kántorképzés előiskolája. Irta: dr. Gárdonyi Zoltán. A jelek azt mutatják, hogy a jövőben kevesebb tanító s még kevesebb kántor fog évente végzettséget szerezni, mint amennyire az utánpótlás céljából szükség van. Nem kívánom most ennek az okait kutatni, hanem inkább arra szeretnék rámutatni, hogy hogyan lehetne a fenyegető kántorhiánynak elejét venni a fennálló keretek között. Tekintsük tehát változhatatlan keretnek egyrészt a tanító- képzésnek líceumi és akadémiai tagozatban szervezett új rendjét, másrészt a tanítói, de különösen a kántortanítói állásnak nem éppen vonzó javadalmazottságát. Ha ezt az utóbbi körülményt teljes súlyával mérlegeljük, akkor valóban el kell ismernünk, hogy vagy a külső körülmények kény szerítő hatása, vagy pedig az Istentől való elhivatottság alapján lépnek többen-kevesebben a kántortanítói pályára. Külső kényszerítő körülménynek tekintem a szülők szegénységét, mely arra készteti őket, hogy a gyermeküket olyan végzettséghez juttassák, mely aránylag korán mentesíti a szülőket az eltartás gondjaitól. Ugyancsak külső kényszer volt az evang. tanítóképzés régi rendjében az, hogy írott rendelkezés hiányában is minden tanítójelölttől elvárta az egyház a kántori bizonyítvány megszerzését is. Igazán elhivatott kántorjelölttel tízéves tanári gyakorlatom alatt csak nagyon kevés esetben találkoztam, de még ezekben az esetekben is úgy láttam, hogy igen nagy szerepe van a nevelői ráhatásnak, a ránevelésnek. A tanítóképző padjaiban ülő ifjú sokszor csak a magasabb osztályok valamelyikében kezdi megsejteni elhivatottságát. Mennyivel inkább így van ez a líceumban! A líceum nem kizárólag, hanem csak részben előiskolája a tanítóképzésnek. Az idekerülő 14—-15 éves ifjú rendszerint egyáltalán nem azzal a szándékkal kezd a líceumi tanulmányokba, hogy majd tanítói oklevelet szerezzen az akadémián, még a II. o. növendékei sem foglalkoznak komolyan ezzel a gondolattal. Azonban a líceum tanárainak nevelő ráhatása s nem utolsó sorban a még tanítóképző-intézeti növendékekkel való érintkezés hatására talán remélhetjük, hogy az 1942. évben tartandó líceumi első érettségi vizsgálatot letevők közül elegen fogják a tanítóképző-akadémiára leendő felvételüket kérni A líceumokban tanítóképzés nem folyhatik, még kevésbbé kántorképzés. A kántor)elöltek hivatástudatának a felébresztését azonban már itt el kellene végezni. A líceumi ének- és zeneórák erre alig alkalmasak, részben az órák (különösen a zeneórák) csekély száma, részben pedig a tananyag természete miatt, mely nem egyházzenei, hanem általános zenei műveltség megalapozását tűzi ki célul. Ilyen körülmények között őszinte örömmel kell beszámol-
