Evangélikus Népiskola, 1941

1941 / 4. szám - Kántori rovat

99

nunk arról az egyházi intézkedésről, mely az evangélikus líceumok evangélikus növendékei számára kötelező egyházi ének- és zenetanulást ír elő. A tanítás céljának megjelölését szószerint idézzük:

„Az evangélikus egyházi énekdallamok éneklésében és harmóniámon való kísérésében oly fokú jártasság elsajátítása, hogy a tanuló a gyülekezetnek önállóan és tudatosan éneklő tagjává lehessen, és a korátok éneklését harmóniumon kísérni tudja. Az evangélikus korálköltészet szövegi és zenei részének főbb vonásokban való ismerete és ezzel az evangélikus öntudat kifejlesztésének előmozdítása'. Az evangélikus keresztyén hitből fakadó érzelmek ápolása és az egyházi zeneművészet alkotásainak, mint Isten ajándékainak megbecsülése.”

A tanítás kereteit a szabályzatnak az a része szabja meg, amely kimondja, hogy a líceumok III. és IV. osztályában heti 1—1 egyházi ének- és egyházi zeneóra legyen (összesen tehát osztályonként heti 2 óra).

Ennek az intézkedésnek nem csupán a kántorképzés előkészítése szempontjából van jelentősége, hanem a líceumokból bárminő pályára lépők egyházzenei műveltségének a megalapozását remélni engedi egyházi zeneéletünk fellendülését.

*

F oly óiratszemle.

„Katolikus Kántor“. Hamvas E.: ..Papi és kántori hivatás“. ,,. . . a szent énekek méltó vezetésével és előadásával ki tudja hány lelket segítettek a kántorok Istenhez térni!“ (jan,) — A februári számban meleghangú megemlékezést olvasunk a január 25-én elhunyt Angster Oszkár pécsi orgonagyárosról.

„Musik und Kirche“ (1941. jan.—febr.). Deter Ernst cikke „Zene és istentisztelet“ cím alatt számos új és életrevaló gondolatot vet fel a liturgia zenei részének a reformja dolgában, melyeket a mi köreinkben is megszívlelhetnének az illetékesek. — Micheelsen H. F. a háromszólamú énekkari tétel zenei szerkezetéről ír. A német énekkarok férfiénekeseinek csekély száma szükségessé teszi háromszólamú vegyeskari tételek komponálását. Alapelv: mind a 3 szólam dallamos lendületű legyen: a teljes hármashangzat-hangzás nem elsőrendű követelmény. — Melléklet: 2 modern német motetta négyszólamú vegyeskarra, valamint Supper Walter 16 oldalas tanulmánya új kisorgonák (portativ, pozitív, valamint pedálos háziorgona 15 játékig) építéséről.

„Zeneközlöny“' (1941. febr,). Hodossy B.: „A magyar református egyházi ének és zene fejlődésének útjai“. — „Az a magas fokú egyházi zene, melyet protestáns egyházi zenének mondanak: lutheránus atyánkfiáié s elsősorban német egyházi zene.“ — Márton Barnának „Zsoltároskönyvünk az Ige mérlegén“ c. beszámolójából kitűnik, hogy a magyar ref. egyházi éneknek is középponti problémája a ritmikus éneklés. — A mellékletek közül Vikár Sándor „Öh, én nyomorult ember“ c. művét egyházi egyneműkarainknak, az