Evangélikus Népiskola, 1940
1940 / 2. szám - Sátory Vilmos: A csekélyebbértékűség érzetéről
55 a megduzzasztott hegyi patak, — egyideig gyűlik, utat, rést keres, végül pedig vagy földalatti, alattomos utakra kényszerül, vagy rombolva áttöri az akadályokat. Mik lehetnek ilyen gátló körülmények? Kétféle természetűeket ismer a lélektan. Vagy a szervezet hiányos, gyenge, fejletlen, nyomorék, ami maga után vonja természetesen a gyengeség, la háttérbe-szorulás kínos érzetét és kifejleszti a cs. é.-t. Ilyenkor szervi cs. é.-ről beszélünk. A másik eset, amikor a környezet, — amitől a gyermek függ, — nehezedik rája olyan hatalmas, zsarnoki erővel, hogy a gyermek reménytelennek találja a maga erő- Icészletét. Ilyenkor az elnyomás cs. é.-e. áll elő. Mindkét esetben egész fejlődési folyamatában az alárendeltségnek, a csekélyebb- lértékűségnek az érzete fejlődik ki a szülőkkel, testvérekkel és az egész világgal szemben. Hogy pedig ez mennyire átalakíthatja és befolyásolhatja a gyermeket és a felnőtt egyént is, azt példákból fogjuk látni. A vázoltak szerint az ösztönökkel ellentétes erők hatnak az egyénre, amiből egy belső harc fejlődik ki, mely az egyénre nézve úgyszólván mindig tragikus kimenetelű, mert vagy neurosisokhoz vezet, vagy az egyenes útról leszorítja és alantos, kerülő utakon kényszeríti látszólagos győzelmét kivívni. Az egyén mindig győzni, érvényesülni akar, ha a természetes ereje nem elég ehhez, akkor a legkülönbözőbb mesterkedésekre kényszeríti az ön- fenntartás ösztöne. A testi gyengeség, betegség, csúnya arc, hibás alkat, szervi fogyatékosságok, balkezesség, dadogás, vagy egyéb beszédhibák, hallási nehézség, hányás gyakorisága, ágyvizelés, székelési rendellenességek olyan gyengeségek, melyek miatt a gyermek sokszor háttérbe szorul, kikap, megszügyenül; szóval állandóan érezni kénytelen a gyengébb, csekélyebb voltát, amik a normális fellépésnek és érvényesülésnek útját szegik. Hibáján kívül büntetések egész sorát kapja, gúny tárgyává lesz és a társaságból szinte kiközösítik. Az ilyen gyermek pszichikai alkata ezek folytán úgy alakul, hogy rendkívüli mértékben félénk és önállótlan lesz, fél az egyedülléttől, kívánja a gyengédséget, fél minden idegentől és szokatlantól. Túlságosan érzékeny, szentimentális, zárkózott és prűd lesz. A fiúk mindezek folytán bizonyos férfiatlan, nőies jelleget kapnak. Ha ezek folytatódnak a felnőtt korig, akkor már neuro- sisokká fejlődnek ki. — Gyermekkorban ideges gyermekké válik az egyén, akinek legnagyobb szenvedése a rendkívüli ingerlékenysége, viszont a hiányzó lelki egyensúlyt a túltengő önérzet igyekszik pótolni. Ez utóbbi jellemvonások a homályosan működő ösztön eredményei. Az ilyen gyermek mindent meg akar szerezni, mindent meg akar enni, vagy ízlelni, mindent szeretne hallani tudni, látni, mindenkit felül akar múlni. Az ilyen gyermekek mindenre vállalkoznak, mindenhez erőt éreznek magukban. A hiányzó erőt a képzelet pótolja. Ez nagyzási gondolatsorokat indít meg bennük, meg akarnak másokat menteni, rendkívüli dolgokat akarnak hősi módon véghezvinni, csodálatos szerepet tulajdonítanak önmaguknak, mesés származás sejtését ápolják magukban s kegyetlen
