Evangélikus Népiskola, 1940

1940 / 2. szám - Sátory Vilmos: A csekélyebbértékűség érzetéről

54

hogy a népiskolai tanterv utasítás nélkül jelent meg. Majd látni fogjuk, hogy 1932-től kezdve, amikor az Utasítás is megjelent a módszertani tételek száma is emelkedett. Gyermektanulmányi tételek között két általános természetű tétel fordult elő. Ezek: 1. »A gyermekek cselekvő erejének fejlesztése.« 2. »A gyermektanulmány segítségével hogyan tehetem növendékeimet a nevelés és tanítás középpontjává?« Neveléstörténelmi tételek:« »A mai pedagógiai irányoknak, mely alapvető gondolatai találhatók meg Rousseaunál?« (Bp. izr.). »A nevelés eszményei a történelem folyamán.« (Esztergom rk.).

A tételek számszerinti eloszlása a következő:

Neveléstan 12 tétel 38.71 o/0

Tanítástan 13 tétel 41.94%

Népiskolai módszertan 1 tétel 3.23 o/0

Gyermektanulmány 2 tétel 6.45%

Neveléstörténelem 3 tétel 9.67 o/0

Összesen: 31 tétel 100.00%

A csekélyebbértékűség érzetéről.

Azt hiszem, senki előtt sem kétséges, hogy fenti címszóval a német »Minderwertigkeitsgefühl« szót szeretném pótolni, amidőn jelen sorokban ennek a cs.é.-nek a mibenlétével és jelentőségével akarok foglalkozni. A cs. é. véleményem szerint nincsen még eléggé számbavéve és értékelve sem a nevelésben, sem a pszichológiában. A modern individuális lélektan foglalkozik vele bővebben, amennyiben egyik leggyakrabbi lelki betegségnek, a neuro- sisnak, igen gyakori oka ez a cs. é.

A lélek ismerője előtt tudott dolog, hogy az emberek különcködő, feltűnő viselkedése minden esetben a gyermekkorba nyúlik vissza, ott rejtőznek annak okai. A gyermekkor, a gyermekszoba formálja az ember későbbi viselkedését, annak és környezetének bélyegét viseli magán mindvégig. Alapvető változásokat csak két körülmény eredményezhet az emberi viselkedésben: a magasfokú, önismerettel és akaraterővel is rendelkező intelligencia, vagy a lelki betegség esetében az idegorvos tervszerű gyógymódja.

Minden emberrel veleszületik az önfenntartás és a fajfenntartás ösztöne, mindkettő mindennél erősebb és átütőbb erejű. Mindkettőnek az érvényesülésétől, vagy elnyomásától függ az egyéniség alakulása. A gyermekben homályosan, öntudat alatt dolgozik ez a két ösztön, de eredményei a cselekvésekből álló valóságok. A gyermek fenn akar maradni, erős akar lenni, olyan akar lenni, mint az apja, tekintélyes és parancsolni tudó. Normális körülmények között ez nem követelődző, nem tolakodó természetű, hanem levezetődik a gyermekkor játékaiban, az ifjú komoly foglalkozásaiban, tanulásban, sportolásban, stb. Ha azonban ezt a fejlődési folyamatot valami gátolja, akkor az ösztön ereje — mikép