Evangélikus Népiskola, 1940
1940 / 11. szám - dr. Garai József: A játék egy újabb nevelési rendszerben
277 gal kérdezhetjük, hogy az átörökléssel mi van, ezt meg sem kell említeni? Tudjuk nagyon jól azt, hogy a gyermeknek éppúgy megvannak a hibái, mint a jótulajdonságai: ezeket tagadnunk nem lehet. 2. A játékszerek nem az élet paródiái mindig, bár elismerjük, hogy a való élet használati tárgyainak kicsinyített másai igen gyakran szerepelnek a játékszerek között. Ezekkel azonban éppen a későbbi komoly életre készülhet elő a gyermek, ha megtanulja játékszerben azok használatát. Nem baj és ne féljünk attól, ha e közben szerzett ismeretei nem mindig pontosak és nem mindig felelnek meg teljesen a valóságnak. Amint nőni fog, úgy tökéletesíthetők ezenirányú ismeretei is. A játék a gyermek lelki világának elengedhetetlen kelléke. Mennyi testi és szellemi energiát fektet a gyermek a játékba és mily sokszor elvégzi ugyanazt a játékot. Ha ezt átgondoljuk, látni fogjuk azt is, hogy a játék a gyermek életében nem időpazarlás, nem haszontalan foglalkozás, hanem fejlődése által megkövetelt gyakorlás. 3. Mi az oka, hogy a gyermek széjjelszedi játékait? Egy bizonyos, hogy nem mindig a belső kielégületlenség az oka. Egyesek szerint a kíváncsiság, mások szerint ,,a belső erőktől diktált teremtő aktivitás".12, Ezek szerint dolgozni akar, azért szedi szét játékait, majd pedig probléma elé állítja önmagát. A játék szétszedése mellett u. is ott van annak összerakása is, mint probléma. A fejlődés kezdetén ez csak mint közvetett probléma lép fel, csakis a szétszedés után jelentkezik, sokszor talán a büntetéstől való félelem motívuma is szerepet játszik benne. Azonban az is bizonyos, hogy a fejlődés későbbi szakaszán előre felállítja magának a gyermek éppenúgy, mint a felnőtt a feladatot és tudatosan, szándékosan figyel előre minden egyes mozzanatot a szétszedésnél, hogy az összerakás is zökkenőmentes legyen. Evvel magyarázható egyszersmind az a sokak által már emlegetett kérdés is, hogy a gyermek miért szereti legtöbbször jobban a házi készítésű, sőt a maga által alkotott játékszereket, mint a gyári ú. n. szabadalmakat? Ebből mindjárt a népiskolai, sőt a középfokú iskolai oktatásra vonatkozólag is egy következtetést le lehet vonni: a kísérleti eszközök ne legyenek tanításainkban sohasem bonyolultak, komplikáltak, hanem egyszerűek. Legjobb, ha a gyermekek maguk állítják elő, vagy ha a természet tárgyain magukon végezzük a kísérletet. A mesterséges eszközök u. is a növendék figyelmét is könnyen eltérítik a vizsgálandó jelenségről és sokszor mellékes körülmények (az eszközök csillogása) lesznek a megfigyelés tárgyai. 4. A gyermekeknek adandó játékszerek törékeny anyagból készüljenek-e, vagy sem? Ha törékenyből vannak, akkor a gyermek, ha eltöri őket, hibáját könnyen észreveszi, helytelen cselekedetét látja, viszont könyen megsértheti magát. Ha pedig el nem törhető anyagból vannak, akkor a hibák rejtve maradnak. Különösen a fejlődés kezdetén nem célszerű a törékeny játékszerek használata, hiszen az eltört darabok súlyosabb sérülést is okozhatnak. Nem is szólva arról, hogy mindent az ,,őstérbe", a szájába tesz. Ha arra az álláspontra helyezkedünk, hogy sebe- sítse csak meg magát, legalább máskor nem fogja eltörni játékszerét, akkor meg a természetes reakciók tana alapján állunk és akkor mindazok a nehézségek következnek felfogásunkból, amelyek a természetes reakciók tanára annyira jellemzők. 5. A túlsók játékszer nem a legjobb hatással van a gyermekre. Ezt
