Evangélikus Népiskola, 1940

1940 / 11. szám - Hajas Béla: Lehr Albert Sárszentlőrincen

278

az újnevelés ezen kiváló alakja, Montessori is elismerte. Amint szaporodnak a játékszerek, úgy nő a gyermek igénye is azokkal szemben. Mindig többet és többet kíván és ha kívánságát teljesítjük, akkor inkább á kapzsiságra, mint az erkölcsi jóra nevelünk.

6. A világ minden nevelője csak hálás lehet azért, hogy a gyermek- otthonokban megtanította a gyermekeket arra, hogy napi munkájukat játékszerűen végezzék el. Evvel igen korán ráneveli a gyermekeket a munkára. Amikor nála mindennemű fenntartó apró munkát a kicsinyek végeznek el, megtanulnak cselekedni, dolgozni. Amikor saját maguk terítenek, szolgálnak fel, az asztalok körül tevékenykednek, kis seprőjükkel sepernek, törülgetnek és mindezt, mint játékot teszik, akkor tényleg a jövendő komoly életfeladatra készíti elő őket, különösen akkor, ha mindezen tevékenységek végrehajtása kellő gonddal történik.

7. A gyermek sokszor megszemélyesíti a tárgyakat, ez a gyermeki

animimus a lelki fejlődésnek egy sajátosan jellemző állomása. Semmiféle lelki káosznak nem következménye ez, mert a normális fejlődéssel teljesen együttjár a gyermeknél éppúgy, mint a primitív népeknél. Vájjon milyen szellemi, lelki zűrzavar származik abból, ha hagyjuk a gyermeket, hogy nádparipáján kedvére lovagoljon? Aki e kérdésen kissé gondolkodik, könyen beláthatja, hogy semmi. A gyermek játékait nem szabad sohasem úgy tekintenünk, mint a felnőtt lelki megnyilvánulásait. Ha a felnőtt lovagol egy nádparipán, az lehet a lelki zavar következménye, de merész dolog u. ezt állítani a gyermekről is. (Vége következik.)

Lehr Albert Sárszentlőrincen.

Irta: Hajas Béla.

1853 őszén a sárszentlőrinci kisgimnázium beszüntette működését. Lehr András október 23-án elbúcsúzott az egyházmegyétől, az utódjául megválasztott Komjáthy János nem fogadta el a meghívást. Több tanárt nem tudtak volna eltartani, hiszen a Kis János kívánta segédtanerőt sem tudták 1829 után beállítani. Négy esztendeig nem tanítottak a lőrinci iskolában. A fenntartóság fájdalmasan érezte ugyan az oktatás hiányát; szeretett volna a bajon segíteni, de a gyülekezetek megadóztatása nélkül nem tudott boldogulni. Először a soproni líceum követelt áldozatot, mert 1853-tól kezdődőleg a kerület vette át a fenntartását.

Mindazáltal már 1854-ben megindul a mozgalom. Az esperességi gyűlés határozata értelmében a lelkészek értekeznek gyülekezeteikkel: hajlandók-e nagyobb áldozatot hozni az esperességi iskola érdekében. A válasz kedvező volt. 1856-ban már bizottság foglalkozik ezzel a kérdéssel. Nagy lökést adhatott azonban az ügy fejlődésének a soproni hatóság leirata, mely az iskolát törli a nyilvános iskolák sorából. Ügy látszik, ez volt a felelet arra a felterjesztésre, mely szerint a fenntartóság reáliskolát akart csinálni az intézetből. Az 1857 szept. 9-én, Lőrincen tartott esperességi gyűlés valóban kimondja az iskola megnyitását. Meg is választja igazgató tanárul Ritter Károly urat, tanárnak Berky Gusztáv és Komjáthy János urat... Komjáthy János ugyan megint, nem fogadja el az állást, de az iskola, mint algimnázium, az 1857/58-ik évben 2 tanárral mégis megnyílik. Két tanár tanított 4 osztályt. De csak egy évig. 1858/59-