Evangélikus Népiskola, 1940

1940 / 11. szám - dr. Garai József: A játék egy újabb nevelési rendszerben

276

mosakodnak és fésülködnek, a szobát takarítják és tisztítják, magukon dolgoznak. És minthogy a hasznos tárgyakat szeretik, tökéletesítik mozdulataikat, ahelyett, hogy bútorokba ütköznének és tárgyakat törnének.

Mi azonban odaállunk ezen új élet mellé és megpróbáljuk magunkhoz bilincselni. Mivel pedig nyilvánvalóan szomorúak, ha valamit eltörnek és emiatt, ha megjavulni igyekeznének, mi megtakarítjuk ezt nekik és törhetetlen tárgyakat adunk: fémtányérokat és poharakat, játékokat szövetből és gumiból. Ilymódon a botlások nem derülnek ki. A gyermek nem veszi észre hibáit, sajnálkozást ügyetlensége miatt, a megbánást, a tökéletesedésre irányuló erőlködést nem érzi. Megmaradhat tévedésében. Látjuk őt ügyetlennek, nehézkesnek, kifejezésnélküli szemekkel, karjában egy medvécskével. A felnőtt mindig szűkebb köröket von a gyermek köré, mindent érte tesz, felneveli, sőt enni ad neki. A gyermek törekvése azonban nem a ruhára, nem az anyagi táplálékra irányul, hanem arra, hogy cselekedjen, hogy hasznosan foglalkozzon és magasabb fokra emelkedjék. Behízelgő szóbőséggel kísérli meg a felnőtt a gyermeket megtéveszteni: „miért akarod megerőltetni magad, mosakodni, hogy a köténykéd felvedd; minden megerőltetés nélkül megkaphatod mindezt! Mi nagyok, sokkal ügyesebben csináljuk ezeket és még sok mást is. Anélkül, hogy egy újjadat megmozdítanád, a százszorosát kapod annak, amit csak magad érhetnél el. Sőt a kenyeret sem kell a szádba tenned. Ezt a munkát is megtakarítjuk néked és a táplálékod bőségesebb lesz". Ha így nevelünk, akkor rabszolgaként kezelt gyermekünk lesz, akinek gyakran vannak dührohamai, megharapja a medvéjét, mert nem törheti szét, kétségbeesetten sír ha megmossák és megfésülik, makrancos, kézzel- lábbal hadonászik, ha öltöztetik.

Mindezekből levonhatjuk következtetéseinket: Montessori szerint a játékok a gyermek lelki szükségleteinek nem felelnek meg. Egyébként is azonban szerinte a játékok eltűnőiéiben vannak. n> Ugyanis, ha megfigyeljük a játékokat, akkor azt láthatjuk, hogy azok mindig nagyobbak lettek. „A baba majdnem akkora lett, mint a gyermek és persze az összes bababútorok vele nőttek: az ágy, a székek, a szekrények, az edények és a többi kis eszközök. És a kisleányok örültek ennek. Ha még egy kicsit nőnek a bútorok, akkorák lesznek, hogy a maga számára kívánja őket; a gyermek versenytársa lesz tulajdon babájának és meglesz a nagy öröm, maga használhatja a bútorokat. Ekkor el fognak tűnni a játékok. Ekkor meglesz a gyermek számára az a környezet, melyben többet nem a babája kedvéért, hanem a saját magáért fog tenni egy reális világban. Mindezek a valódi szép és használható tárgyak egy új életet, az egyetlen igazi életet fogják számára megnyitni, az egyetlent, mely megmentheti, mert segíti, hogy a természetes úton haladjon".

Az elmondottak gondolkodásra késztetnek bennünket és kell, hogy azokból mindkét irányban levonjuk következtetéseinket. Ami jó van azokban, azt hasznosítsuk, de ami nem felel meg a mai felfogásnak, azt megokolva vessük is el.

1. A túlzott optimizmus látszik mindezekből: a gyermek feltétlenül jó, a felnőttek pedig csakis rosszak lehetnek, akik a gyermeket elrontják. Mintha Ellen Key könyvét, A gyermek száza-dát. olvasnánk,, melyben a nevelőknek porba kell omlania a gyermek őfelsége előtt. Jog-