Evangélikus Népiskola, 1940
1940 / 10. szám - Csoknyay József: A gyermek érdeklődése és a nevelés
248 sé,g jut a növendéknek a tanításban, annál jobban kedveli az illető tantárgyat. S ha ezenkívül még érdeklődik is a tárgy iránt, igazi érdeklődésről beszélhetünk. A kedvességgel kapcsolatos az ú. n. siker-érzés. Ha a gyermek sikereket ér el, érdeklődése fokozódik a tárgy iránt. Sajnos, nem minden pedagógus tudja, hogy a siker-öröm milyen erős motorja a tárgy megszeretésének, kedveltségének. * Az elmondottak alapján kimondhatjuk, hogy az érdeklődésnek nem csupán az a szerepe a pedagógiában, hogy a tanítási és művelődési anyagot átszűrjük rajta. Bár természetesen figyelembe vesz- szük ennél a munkánál is, éppúgy, mint az anyag egymásmelletti- ségének és egymásutánjának megállapításában. Az érdeklődésnek igazi jelentősége azonban a kiszemelt tanítási anyag feldolgozásában (érdeklődés-keltés), a tanítási módszerben domborodik ki. Ezzel a kérdéssel a következő fejezetben fogunk részletesebben foglalkozni. b) A tanítási anyag feldolgozása; az érdeklődés felkeltése. A tanításnak nem lehet egyedüli eszköze az érdeklődés. Különösen ennek spontán formája. Csak kevés tanuló van, aki magáért a tárgyért kutat; Jbár kétségtelen, hogy az ilyenfajta érdeklődés volna a legcélravezetőbb. Tudjuk viszont, hogy a gyermekkorban az érdekek még más szükségletek irányában tevékenyek. Várkonyi szerint fontosabb az, hogy milyen érdeklődést kelt a tanítás, mint aminő a meglévő érdeklődés. Nagy László ezt úgy fejezi ki, hogy a gyermekben nemcsak erősíteni kell érdeklődésének alapmotívumait, hanem más mellékmotívumokat is kell benne fejleszteni. Ezt szerinte úgy kell elvégezni, hogy a gyermek egyéni alapmotívumát kell a tanításban felhasználni, ill. kiindulópontul alkalmazni más motívumok kialakításához. Herbart is a sokoldalú érdeklődés felkeltését tartotta a tanítás céljának. A tanítás végére helyezte, nem az elejére. Az érdeklődés legértékesebb hatásának ma is azt tekinthetjük, hogy igazi munkásságra serkent, további kutatásra ösztönöz. Az érdeklődésnek az oktatásban való szerepét vizsgálva, felvetődik a sokat vitatott kérdés: Hogyan kelthetünk érdeklődést a növendék lelkében? Az érdeklődés-keltés tulajdonképp nem egyéb, mint szükséglet-keltés. A szükségletek nagyrészt maguk keletkeznek a gyermek lelkében. Előtérben mindig a vitális szükségletek állnak; aztán következik a játék- és a mozgás-szükséglet. A játék-szükségletet az oktatás felhasználhatja nevelő munkájában. (Játékos oktatás.) Vannak ugyan pedagógusok, akik borzalommal szemlélik ezt a játékos módszert. Leginkábbb azért, mivel nem értik meg az alapgondolatot; másrészt azért is, mivel a pedagógiai gyakorlat sokhelyütt — e módszer ürügye alatt — pedagógiai anarchiára vezetett. A játék-szükségletnek a tanításban való felhasználását kitűnő megvilágításba helyezte Claparéde (»vonzó nevelés«).7 Az ő 7 Gyermekpszichológia és kísérleti pedagógia. Ford. Weszely Ödön.
