Evangélikus Népiskola, 1940
1940 / 10. szám - Csoknyay József: A gyermek érdeklődése és a nevelés
249 játékelméletével most nem foglalkozunk. Megelégszünk annak a megállapításával, — amire már előbb is kitértünk — hogy a játék a gyermeknél szükséglet. Minél kisebb a gyermek, annál inkább igaz az a tétel, hogy az ő »munkája« a játék. Claparéde a játékos. nevelést vonzó nevelésnek mondja. Érdekes követelése: a gyermeket erőfeszítésre kell nevelni. Erre pedig csak a spontán érdeklődés teszi képessé a gyermeket. Ami iránt érdeklődik a növendék — mondja Claparéde — az iránt jól kifejlődik a szellemi és erkölcsi erőfeszítése. Itt van egyik sarkpontja a modern nevelői gyakorlatnak. A régi nevelés nem fordított gondot az egyén különös képességeire, hanem arra törekedett, hogy a művelődési anyagot egyenlő mértékben és hasonló módon származtassa át a gyermek leikébe. Az »új nevelés« azonban tekintetbe veszi, hogy az érdeklődés lelki szükségletből fakad és kapcsolatos a gyermek tehetségével, hajlamaival. A modern pedagógia ezt a hajlamot megragadja a továbbhaladás céljából. ' Feltűnő, hogy Claparéde, aki a játékos tanítás szószólója, a munkát is a nevelés tényezői közé sorozza, amidőn megállapítja, hogy rrjunka nélkül nincs igazi nevelés. Szerinte a természet vágyakat, kívánságokat teremtett, amelyek a fejlődés szükségleteinek felelnek meg. S mindaz, ami ily vágyakat, szükségleteket kielégíteni képes, különös vonzó-erővel bír. A nevelői működések teljesedése miaga a játék. Milyen feladatot ró ez a törvényszerűség a nevelésre? Valamely működést csak annyiban kell gyakoroltatni, amennyiben a gyermek természetes szükségleteinek megfelel; vagy pedig addig, míg ezt a szükségletet nála megteremtettük. Ugyanis ha ez a szükséglet ösztönszerűen nem jelentkezik, meg kell teremteni úgy, hogy a gyakorolt működések tárgya ragadja meg a gyermek lelkét, költse fel benne a vágyat a szükséglet irányában. A tevékenység azonban játék-jelleggel bírjon. Claparéde-nak ez a kívánsága nem ellenkezik azzal, amit az erőfeszítésről (munkáról) mond. Sőt szerinte csak akkor lesz az erőfeszítés hatásossá, ha a játék segítségével sikerült ahhoz kedvet ébreszteni. (Céloz a legnagyobb erőfeszítésre, a beszéd megtanulására.) Nem kell félni attól, hogy a játékszerűség árt az eredmény sikerének. Fel kell vetnünk a kérdést: az érdeklődés melyik nemét lehet a gyermek lelkében felébreszteni? A játék iránti érdeklődést, mert ez függ össze szorosan a természetes fejlődéssel. Csak akkor tudjuk lekötni a gyermek figyelmét s megnyerni szellemi erejét, ha a munkához segítségül szegődtetjük a játék-szerezte örömöket s ingereket. Ugyanezt vallja Sikorszky8 is, aki az érdeklődés felkeltésében fontos szerepet juttat az intellektuális játéknak.9 Ezt a gondolatot tette nevelése tengelyévé az »új iskola«. Nem- szabad azonban félreérteni a játéknak így értelmezett fogalmát. Nem mulatságról van itt szó, — amely miatt a régi iskola annyit botránkozott, legtöbbször alaptalanul. (»Az új iskolában nem tanu8 A gyermek lelki fejlődése. Ford. Tas J. és Varsányi G. — 9 V. ö. ezzel kapcsolatban Ferenczi István : Napsugár az iskolában c. ötletes munkáját.
