Evangélikus Népiskola, 1940
1940 / 1. szám - Műhelyünkről - Itzés Mihály: Néhány szó a bibliaolvasásról és bibliaismertetésről
20 nagyságos dolga, ha összeköttetésbe hozzuk azzal, amiben a tényleges keresztyén élet révén az Anvaszentegyházban esztendőről- esztendőre találkozik. Semmi nem tárja fel előttünk olyan világosan, nyilvánvalóan az Isten üdvtervét, magát az üdvtörténetet, mint az egyházi esztendő. Az üdvtörténeti szemponthoz hasonlóan csak úgy van létjogosultsága annak, hogy bibliai emberekről, prófétákról, tanítványokról, apostolokról, hívő keresztyénekről beszéljünk, ha őket egészen theológiai szemszögből látjuk meg, értékeljük és róluk bármit is ebből a szempontból tanítunk. Nem bibliai hősök és jellemek tehát, hanem Isten választott emberei, Isten küldöttjei, Isten szolgái és gyermekei. Az életükben minden, ami érték, ebből fakad. Külön gondot kell fordítanunk arra, hogy bemutassuk a gyermekeknek Isten emberi életében azokat a fordulópontokat, melyek Isten kezének az ő életükben való belenyúlását mutatják. A cél itt az. hogy mi magunk is, gyermekeink is tanuljuk meg Istent imádni és magasztalni az ő emberekben is munkálkodó hatalmáért és sze- retetéért. így bizonyos, hogy minden keresztyén jócselekedet úgy állhat majd tanítványaink előtt, mint Istenben vaió bizodalmunk gyümölcse, mint Isten ajándéka, amivel élnünk és amit gyakorolnunk éppen ezért nem érdemünk, hanem szent kötelességünk. * A fentiek megfontolása után nélkülözhetetlennek látszik, hogy az egyházi esztendőt nagyon komolyan vegyük. Tanításunkban is helyet kell hagynunk az egyházi esztendő mondanivalójának. Erre igen jó alkalom nyílik épen az 5. osztály bibliaolvasása és bibliaismertetése során. Ne akarjunk az 5. osztályban mást adni, mint a Bibliának a lényegét: Az üdvtörténetet. Az egyházi esztendő evangéliumi perikópái adnak erre megfelelő alapot. Az igaz, hogy a templomi istentiszteleteinken felhangzik újból és újból az ősi evangélium, de ez nem elégséges abból a szempontból, hogy a gyermek esetleg nem tud róla, hogy miért épen ezek az evangéliumi szakaszok szólalnak meg. Szükségesnek tartjuk, hogy ne csak a íőünnepek, hanem az egyházi esztendő minden jellegzetes mozzanata, tehát az üdvtörténet szóhoz jusson. Körülbelül ilyen beosztást alkalmaznánk: Szentháromság ünnepe utáni vasárnapokat szeptember-október hónapokra összevonva, szemelvényekkel: Milyen életet kíván tőlünk az Isten? Szentháromság ünnepe után 24—27. vasárnapok, novemberben: Isten megítéli a mi életünket (A végső dolgokról szóló időszak). Advent és karácsony, decemberben: El- közelget a ti váltságotok. Evangéliumot hirdetek: Megszületett a Megtaró. Vízkereszt ideje, januárban: Megjelenik az Úr: Pogányok- nak, tanítványoknak, beszédében és cselekedetében. Böjt ideje, februárban és esetleg márciusban: Ellenemondás az ördögnek, a világnak és saját testünknek. Az Isten segítségül hívása. Nagypén- tek-husvét, a virágvasárnap előtti héten: Isten megkönyörült az ő népén! Husvét utáni vasárnapok, áprilisban: Örvendezés az Úrnak. Mennybemenetel-pünkösd-Szentháromság ünnepe, májusban: íme, ^n. üYeletek vagyok mindennapon a világ végezetéig. (Áldozócsüt. és pünkösd ünnepén nem evagéliumot, hanem az „epistotát” vesszük.)
