Evangélikus Népiskola, 1940

1940 / 1. szám - Műhelyünkről - Itzés Mihály: Néhány szó a bibliaolvasásról és bibliaismertetésről

21 A 6. osztály bibliaismertetésében helyet kell szorítanunk ennek az elsődleges theologiai szempontnak. Itt nagyon vigyáznunk kell arra, hogy a tanterv szerint való eljárásunk közben ne legyen szá- laz bibliai irodalomtörténetté a tanításunk. Minden könyv rövid tárgyalása közben is rá kell mutatnunk szemelvényekkel arra, hogy a Szentírás, ha könnyebb megjegyezhetőség szempontjából történeti, tanító és prófétai könyvekre fel is osztható, mindig azt kell keres­nünk, mit üzent és cselekedett Isten a történelem folyamán az ő küldöttjein keresztül, mire tanít meg minket az Isten ismerete tekintetében az ő Igéje és miben ítél meg és mit ígér az Űr. (József történetében olyan sok az érdekes, a gyermek fantá­ziáját felcsigázó esemény és az úgynevezett erkölcsi tanulság, hogy egészen szem elől tévesztjük sokszor ezt: József története tulajdon- képen semmi másért nem íratott meg, mint azért, amit maga József mond az egész történetben talán egyetlen isteni üzenet gyanánt: ,,Ti gonoszt gondoltatok én ellenem, de Isten azt jóra gondolta for­dítani, hogy cselekedjék úgy amint ma. hogy sok nép életét meg­tartsa.” Legalább is tankönyveinkből minden más kimondott ige, ami József történetében olvasható (pl. I. Móz. 45:5—3. és 49:10. stb.) hiányzik E helyett a bibliai történetnek csak olcsó moralizáló alkalmazása hangzik el. A kis Dávid történetéből már többet emelünk ki, eddigi szokás szerint is, az Isten igéjéből. De mégis elsikkad az Istennek az a csodálatos üzenete, hogy Dávidot maga Isten válasz­totta ki, hívta el és kente fel és győzelme is tulajdonképpen.Isten­nek ebből a kegyelméből származik. (I. Sámuel 17:37, 46—47.) A bibliaolvasás módszeres menete a következő lehet: I. Előkészítés. a) Ének; rövid imádság. b) Kapcsolat valamely bibliai történettel, vagy utalás az egy­házi esztendő azon szakaszának főgondolatkörére. (Pl. a mennybe­menetel-, pünkösd-, Szentháromság ünnepét ebbe a gondolatkörbe foglalhatjuk össze: „Én tiveletek vagyok minden napon a világ vé­gezetéig”. Ezután utalunk a tárgyalandó bibliai szakaszra és kitűz­zük a célt: pl. c) Mit kíván tőlünk Jézus? Olvassuk el a János írása szerint való evangélium 3 r. 1—15. versét. II. Megértetés. (Meggyőzés.) a) A vallástanító maga olvassa, vagy jobb olvasó gyermekek­kel elolvastatja a kijelölt bibliai szakaszt. Ezután a gyermekek szá­mot adnak arról, hogy mit értettek, mit jegyeztek meg abból. b) Versszakonként, vagy összefüggő gondolatcsoportonként újra olvastatjuk a textust s azokat az imént említett szempontok figyelembevételével magyarázzuk. III. Alkalmazás. A megismert vallási igazságot a gyermek életével hozzuk vo­natkozásba. Adhatunk a gyermeknek valami határozott célt, valami rossz szokás vagy bűn ellen felveendő harcot, a szeretetnek egy meghatározott szolgálatát stb. Befejezésül megtanítjuk az illető

Next

/
Thumbnails
Contents