Evangélikus Népiskola, 1940

1940 / 6. szám - Lányi Mária: 1939 nyarán tett utazásomról

156

szerű, régi, kopott kaszárnyára emlékeztet, az orosz uralom idején ilyen célt szolgált. Az Óváros, mint művészi egység maradt meg. Az idő foga nem rágta szét s a későbbi nemzedékek nem változtattak rajta.

Be kell térni az ősrégi, többszázéves, híres Fuckier-pincébe és a múltból itt felejtett, megérett bőrű, hófehér ajtónállót megbámulni.

Itt sem kellett lebontani a régi negyedeket, mert a Visztula- mentén elegendő hely van egy nagyvonalú fejlődésre. Pilsudszki marsall emlékének egy egész városrészt szentelnek.

Egy éjszakai és egy napi varsói tartózkodás után, júl. 26-án reggel 9 órakor továbbindult vonatunk Lett—Észtországon át a finnek földjére.

Estefelé Zemgálénál elértük a lett határt. Órákat egy órával előbbre igazítani. Átszállás a széles nyomtávú, tiszta lett vonatokba s mintha más világba jutottunk volna. Mindenki csendes, nyugodt. Levegő lágyabb. Állomások nyaralószerűek. Erdőség, üde zöld több s a tanyai csinos faházacskák sohasem lehangolok, itt étkezőkocsit és meleg, komoly vacsorát kaptunk.

Július 27-én reggel 9 órakor Tallin állomásán, itt élő, fiatal magyar asszony üdvözölt bennünket. A Finn-öbölben 10 órakor hajóra szálltunk.

Délután 2 óra, Helsinki! Észak fehér városa. Ragyogó napsütés. Semmi tolongás, kapkodás, lárma De miértis lenne. Mindenki tudja és végzi idegnyugtató munkáját. Beszéd alig, de cselekedet annál tökéletesebb. Minden oly egyszerű, természetes, magától értetődő.

28 órás út után, alig félóra a rendbeszedésre és 1/24-kor már a Keresztyén Ifjúsági Egyesület szállójának éttermeiben. Semmi sem hiányzik, minden együtt van. De hol vagytok ti hangtalan értelem s láthatatlan kezek? Sehol, csak gondoskodástok nyoma mindenfelől. Egyik teremben hófehéren, ezüstösen megterített hosszú asztalokon a 3—4-féle kenyér halak, mártások, tojás, sonka, felvágottak, saláták, sajtok, vaj, tej, vagy 30-féle változatban. Mindenki annyit és annyiszor szed, ahogy kedve tartja és helyet talál a másik terem asztalainál.

V26—7-ig társaskocsival séta a városon keresztül. Mindenfelé zöld, terek, virághalmaz. Amerikai ütemű fejlődés, gránitsziklás, sokemeletes, tornyos építkezés. A nagyarányú evang. templomok, a a pirostéglás és faházak, különösen magukra vonták figyelmemet.

És most félbeszakítom Helsinki további ismertetését. 34 óra telt el utazással, megfigyelésekkel, pihenés nélkül Este 7 órakor szobámban vagyok. Az íróasztalon fogad a szent Biblia.

Július 28-án, reggel 10 órakor indulunk egy szőke, kékszemü, ifjú észt nő vezetésével — hozzánk csatlakozik most, előbb kijött budapesti orvospár is —, hogy gyalogosan és kocsival járjuk tovább Helsinkit.

Képviselőház, Nemzeti-, Szépművészeti-Múzeum, Postapalota, Vasútállomás, a híres Stockmann-árúház, a gránitépítészet remekei.

Bementünk a karcsú oszlopokkal díszített Képviselőházba. Egy finn, két amerikai mérnök tervezte. 1931-ben épült, százmillió finnmárka költséggel.