Evangélikus Népiskola, 1940

1940 / 6. szám - Hugyecz György: A fegyelmezés

157

Előcsarnokban 30 méter magas márványoszlop. Az alapzaton a négy foglalkozás jelképe (halászat, földművelés, ipar, kereskedelem).

Fogadóterem. Tanácsterem. Kávézó. Bizottsági tárgyaló szoba (vagy 10). Dohányzó. Nőképviselők 3 szobája. Olyan szépséges külső környezete nincs, mint a miénknek. Eredeti, magától növő, gránit közötti sziklanövényzetét azért megirigyeltük.

200 képviselője van, 17 nő. Választás 3 évenként. Nálunk szokásos nagyhangú, sokat ígérő szónoklatok, korteskedés ismeretlen. Minden 24 éves férfi, nő választ, még a választók névjegyzékében kell lenni.

A hatalmas Növénykert virágcsodáival, szelíden ugrándozó mókusaival pihentető kép.

Innen elmentünk az olimpiai építkezések megtekintésére. Elragadtatással lehet erről is megemlékezni.

2 órára érkeztünk a város középpontjának szép étkezőjébe. Ha lehet, még több és gazdagabb fogások. A teríték díszéhez tartozik a fmn zászlócska mellé a magyar is. Forognak a hanglemezek a Duna- Tiszaközének himnuszával, más dallamaival. Megjelenik egy finn pincér (egyetlen), északiasan ugyan, de magyarul beszél. Hogyan jutott e tudományhoz? „Minden vágyam volt hazájukba jutni és nyelvüket megtanulni”; meghatódva tört fel belőle: „és legelőször ezt akartam megtanulni: Hiszek egy Istenben, Hiszek egy Hazában . . .” Mi lehetett volna válaszunk, mint szemeinknek harmatos mosolya.

Helsinkit 1500-ban Wasa Gusztáv alapította. 300.000 lakosa van. Ma Finnország legnagyobb kikötője. Az ország szellemi életének is középpontja. Tiszta, világos, portalan. Leginkább világosszínű gránitból építve.

Kávéházi élet, budapesti értelemben, nincs, ismeretlen.

10 óra felé érkeztünk szállásunkra, hogy előkészüljünk éjjel 12 ■órakor induló 5 napos kőrútunkra. (Folyt, köv.) 1

1. A fegyelem. A fegyelmezés mindig időszerű kérdés volt és időszerű kérdése ma is mindazoknak, kik valamely előre meghatározott célt másokkal akarnak megvalósíttatni, akár a közösség, akár pedig a közreműködők egyéni érdekében.

A fegyelem, fegyelmezés, önfegyelmezés akkor kezdődött, amidőn az őskorban két ember közös érdekből egymásra talált, s felébredt bennük az egymásrautaltság érzése, ennek tudatában fegyelmezni volt kénytelen önmagát, hogy alkalmazkodni tudjon társához a mindkettőjük létét veszélyeztetni látszó körülmény elhárítása céljából.

A mai társadalmi és állami rend és lét alapja a fegyelem, melyet az erősebb egyed gyakorol a közös cél érdekében társaira és az önfegyelem, melyet a közösség minden egyes tagjának saját magáiba : Hugyecz György evangélikus tanító, Békéscsaba.