Evangélikus Népiskola, 1940
1940 / 6. szám - Lányi Mária: 1939 nyarán tett utazásomról
155 1939 nyarán tett utazásomról. Irta : Lányi Mária, Budapest. II. Július 23. Minden elkészítve a 13 napos északi útra. A 14 tagból álló kiscsoport reggel V27-kor már együtt is van a Nyugati-pályaudvar várótermében. Csendes, elfogódott bemutatkozások után elfoglaljuk külön szakaszokban helyeinket és 7 ó. 5 p-kor kigördül a nemzetközi gyors, lobognak a kendők, szállnak a gondolatok messzire néző, elmélyedő tekintettel. Útirány: Varsó—Tallinn—Helsinki—Imatra—Savonlinna—Ola- vinlinna — Punkaharju — Sortavala — Valamo —Viipuri—Helsinki— Tallinn—Riga—Varsó—Budapest, mintegy 5000 km. hosszúságban (oda-vissza). Szob. Élénkülés. Nincs megállás, sem útlevélvizsgálat. És a szemek boldogan csillognak! Érsekújvár. A beérkezés pillanatában újra cigányzenekar üdvözöl édes-bús kuruckesergőkkel s biztató dallamokkal és a Rákóczi- induló hangjaival, fátyolos szemmel tovább. Galánta. A gyors továbbsiet, sok van még az 5000 km.-bői. Gán! Szlovák határállomás. Útlevél-, vámvizsgálat. Lipótvár. Még ma is ott függ a tábla az állomás épületén, .,Tilos a dohányzás”. Elmaradoznak a termékeny síkságok. A Kis Fátra, a Magyar Morva Határhegység fenyővel borított, üde zöld magaslatain, a Vág-, mentén haladunk előre. Elérkeztem multam egy darabját felidéző utolsó állomására, Zsolnára. Megjelenik előttem 1909. A rózsahegyi fonógyár gépirója. A Tátrát járó, tanulás után vágyakozó, küzdő, magyaralföldi, kartonszoknyás gyereklány. Már Csaczán vagyunk, hazánk 1000 éves régi határánál. Jön vezetőnk mosolyogva s mondja: következik a Jablonkai- bágó, jegyezni! Kettőnk naplóvezetése egész úton sok tréfás évődésnek volt alkalma. Vigyázni! a két tanítónő mindent rögzít. Hát ezt meg már egyik sem írta? Mi lesz az iskolával? Át a J ablonkai-hágón és új kép. Az erdős, zöld legelős magaslatokat, a tiszta erdei, enyhe levegőt felváltja gyakran hervatag, szegényes legelőjű lengyel síkság porosabb melegsége. Sehol egy gyümölcsös, búza-, vagv kukoricatábla, a zabvetéseket körülveszik apró fenyők. Kecskék, fekete tehenek legelésznek. Csensztochovánál ránkborul az esti sötétség takarója, fokozódó vágyakozással várjuk már Varsót. Éjjel V2I2 óra, Varsó! A Visztula partján vagyok, földrajzilag Európa közepén. A mi pályaudvaraink forgalmával össze sem hasonlítható emberáradat hömpölyög. A képet bábelibbé teszi a leégett, állványokkal teli, építés alatt lévő, gyér megvilágítású vasútállomás. Másnap kétfogatúval és Pvalog 4 órán át járjuk a milliós várost. A királyi kastély kívülről, első pillantásra elképesztően egy
