Evangélikus Népiskola, 1940
1940 / 6. szám - Benedek Vince: A Természet szerepe az erkölcsi nevelésben
151 közmondás szerint: Tavasz kezdődik, kinyílik az idő.“ Való igaz ez a pár régi magyar szó. Csakugyan, úgy érzi az ember, hogy kinyílik agy nagy kapu, egy jobb életre tavasszal. Megvesztegető szent áldással ragyog felettünk Isten napja. Megindult az élet vérkeringése a természet szabad világában. Minden frissül, minden újul az Isten teremtő kedvén keresztül. Meg- lombosodott fák gyönyörködtetik a tél ridegségéhez szokott szemet. A hosszú szobafogságból szabadult ember csak úgy nyeli balzsamnak, gyógyítóerőnek az áldott tavaszi levegőt. Minden, de minden életet, lendületet, újulást hirdet. Van-e olyan ember, akit ünnepi érzésre ne hangolna tavasz idején a zöldbe öltözött és virágba- borult természet látása ? . . . Azt gondolom, alig akad ilyen. Ha mégis akad, az sajnálnivaló fásult lélek. Az ünnepi érzéstől fűtött lélek föl a magasba tekint s himnuszt zeng annak, aki ezt a gyönyörű természetet létrehozta és kormányozza. Az ünnepi érzés adta a virágregék szelídlelkű költőjének, Tompa Mihálynak lantjára is a természet nagyszerűségéről és szereidéről tanúskodó eme szavait: „Szent természet, dajkálkodó anyém, Szeretlek én kimondhatatlanul ! Gyönyör s megnyugvás lelke száll reám. Lombod, virágod ha sarjad, ha hull. Tanulni menvén hozzád : megjövök Édes kincsekkel, mint a fürge méh, Megkönnyebbülök karjaid között, Ha szívem bú, szemem könny terhelé 1“ Romantikus virágregéivel Tompa tanított meg rá, hogy a Természet illatos tündéreinek lelke van s hogy virágéletük emberi életet tükröz. Petőfi Sándor a szabad természet rajongója a természetben járva elragadtatásának imigyen ad kifejezést: „Óh természet, óh dicső természet 1 Mely nyelv merne versenyezni véled ? Mily nagy vagy Te! Mentül inkább hallgatsz, Annál többet, annál szebbet mondasz.“ A természet iránt való rajongása szárnyalóan fokozódik eme bűvös szavaiban : „Lelkem édes, mély mámorba szédült, A természet örök szépségétül.“ Eme szavai pedig: „Az én templomom a nyilt, nagy természet“, azt mondják, hogy előtte a természet szentegyházzá magasztosult. Szeressétek Feleim mindannyian, kicsinyek, nagyok, a Teremtő remek alkotását: a természetet. Járjatok benne nyitott szemmel; így járva, minden harmatcseppben, minden virágszálban látni fogjátok Isten nagy keze alkotását, amely bensőtöket mélységes hódolatra buzdítja az Alkotó iránt. A természet általában, de az ébredő természet különösen alkalmas arra, hogy gyermekeinket a természet szeretetére s ezzel Isten nagyságának megismerésére neveljük. Oltsuk be már a gyermek sarjadó leikébe, hogy a természetet, mint földi életünk megédesítő- jét, lelkünk, testünk felüdítőjét szeretnünk kell. A természet iránt való szeretet felébresztése az erkölcsi nevelésnek legbiztosabb alapja.
