Evangélikus Népiskola, 1940
1940 / 1. szám - Istenes József: A gyermek megítélése
11 munka, rosszak meg azok, akik több munkát, több nevelést igényelnek. Egy másik megítélési mód az, amikor a szülők társadalmi .állása, a szép ruha, a formás megjelenés, behízelgő modor alapján ítéljük meg a gyermeket. így azután a kedvesebb gyermekek lesznek a »jók« és a kevésbbé kedvesek a »rosszak«. Nem tagadom, volt idő, amikor sokat foglalkoztam ezekkel a »kedves« gyermekekkel. Sokáig nem tudtam megérteni, hogy éppen ezen gyermekek tűntek fel előttem állandóan szolgálatkésznek és jóviselkedésűeknek. Ez abból következett, hogy akkor ezek életének minden kicsinysége ragadta meg figyelmemet. Ezek legtöbbször elől szoktak ülni. A hátraültettek, az elhanyagoltak, kiestek az érdeklődésem köréből. Az ilyenek legtöbbször akkor tűntek fel, amikor valami rendetlenség történt velük és így azután hamar »rosszak«-nak ítéltem őket. A gyakorlat azt mutatja, hogy nemcsak nálunk,' hanem másoknál is igen gyakori ez az eset, azért komolyan kell vele foglalkozni. Gondoljunk csak vissza gyermekkorunkra, talán mi is voltunk »a mamának vagy a papának kedvenc gyermeke«. Talán szebbek, jobb modorúak, külsőleg kedvesebbek voltunk testvéreinknél, azért voltunk a »kedvenc«. Bizony, a legtöbb szülő határozott különbséget tesz gyermekei között. Ha azt kérdezzük tőlük, melyik gyermekük jobb, akkor felületes ítélkezésük szerint azt mondják jobbnak, amelyiket jobban szeretik. (Ezzel szülői értekezleten is foglalkozni kellene!) — Ugyanezt látjuk az iskolában is. Öntudatlanul gondolok egyik régebbi osztályomra. Az első padokban a legkedvesebbek, a legelőkelőbb gyermekek ültek. Igaz, ezek többet tudtak, mint az elhanyagoltabbak, de ez nem annyira egyéni kiválóságuk, mint inkább az otthoni gondosabb kezelés eredménye. Tudom, sok iskolában van ez így. Amint már mondottam is, ez sokszor öntudatlanul történik az iskolában, mert hiszen az ember könnyen befolyásoltatja magát a külsőségektől. Azért kell ez ellen tudatosan küzdeni. Az ilyen első téves, külsőségekből származó alapérzés azután olyan erősen uralkodóvá válik, hogy egészen elvakítja a nevelőt. Nem ritka azután, hogy a kényezteti gyermek hibáját nem veszi észre. A lustaságot kimenti a fáradság, a veszekedő természetet a másik ingerkedése stb. Előfordult velem is, hogy a tévesen jónak látott »kedvenc« rosszalkodását játéknak, rossz feleletét zavart- ságnak nyilvánítottam stb. Sok iskolában és szülői házban is előfordul ez! Vannak nevelők, akik a jó vagy rossz tanulás szerint mondják jónak, vagy rossznak a gyermeket. Ezek már valamivel magasabb- fokú és nemesebb elgondolás szerint ítélkeznek, de mégsem igazi meghatározója a léleknek, mert ez nem a gyermektől függő tényezőkből fakad. Hiszen nem születik mindenki egyforma képességekkel. Az érdemli meg a legnagyobb elismerést, aki ezen vele született, Istentől adott képességeinek megfelelően a legnagyobb eredményt tudja felmutatni. Én is sokáig — úgyhiszem nem egyedül vagyok — nem a kifejtett munka nagysága, hanem az adott kiváló-
