Evangélikus Népiskola, 1940
1940 / 5. szám - Megjegyzések - Grieszhaber Endre Henrik: A falusi nyolcosztályú elemi népiskola
139 tesszük. Munkáját lehetővé és eredményessé kell tennünk a mai sivárság megszüntetésével. Magyarországon nem szabad megmaradnia az osztatlan iskolának, mert ez szégyene volna a magyar nemzetnek. Osztatlan iskolában komoly tanítói és eredményes népnevelői munka nem lehetséges. Kétszeresen nem az uj nyolcosztályú népiskolában. Ha megmarad továbbra is a mai osztatlanság, akkor még mélyebb, még nagyobb lesz a tátongó ür a magyar város és falu között. Sőt! Az új iskolával még jobban emeljük a városi népmüvelt- séget anélkül, hogy a falu műveltségét ugyanilyen arányban emel- nők. A városban könnyen lesz keresztülvihető a nyolcosztályú népiskola minden vonatkozásban. Megvan hozzá minden kellék. Kivált a tanszemélyzet. Idő és hely is. Faluhelyen ezekből semmi sem lesz. Egy tanító vállaira nem lehet nyolc osztályt helyezni úgy, hogy abból komoly érték sarjadjon. A falusi tanítóság elérkezett a teljesítőképesség végső határához Nem lehet még jobban megpréselni, hiszen már vérét adja a sokféle iskolai és iskolánkívüli munkájával. Ki kell ezzel kapcsolatban térnem röviden Buti Sándor elnöktársam január havi cikkének ama téves megállapítására, mely szerint az új nyolcosztályú népiskola nem jelent tulajdonképpen lényeges megterhelést, mert a munkanapok, óraszámok az eddigiekkel megegyeznek stb. Lehet, hogy számbelileg egyezik, de lélektanilag nem. Talán mégsem egyforma lelkileg, hogy hat osztályt tanít-e valaki az eddigi rend szerint, vagy nyolc osztályt úgy, hogy pl. délelőtt az alsó tagozatot (I—IV. osztály), délután pedig a felső tagozatot (V—VIII. osztályt). A mostani hat óra és az így következendő hat órai munka között lelkileg kiszámíthatatlan nagy különbség van! A gondolat is borzalmas! Ezt a munkát még az sem bírhatja idegösszeroppanás nélkül, akinek idegzete acélsodronyból való! És ne felejtsük el, hogy azok a bizonyos osztályösszevonások sem fenékig tejfel ám . . . Ismerjük mi, mert már eddig is volt benne részünk. Szépen hangzik elméletben, de gyakorlatban semmit sem jelent tehermentesítés szempontjából. Nekünk falusiaknak legalább nem! A nyolcosztályú elemi népiskolát még átmenetileg sem tudjuk elképzelni az osztatlanság megszüntetése és a tanítói létszámnak megfelelő emelése nélkül. Ez természetesen tekintélyes anyagi áldozattal jár. De ha tudtunk máról-holnapra a leventeintézmény fejlesztésére tekintélyes milliókat előteremteni, ha tudtunk máról-holnapra falvakba megfelelő tisztikart hozni, akkor ugyancsak kell tudnunk a szükséges tanítói létszámról is gondoskodni. Ez olyan befektetés, mely azonnal meghozza a kamatait. Nagyon jól tudjuk, hogy a nyolcosztályú népiskola bevezetésével egyszerre nem oldódik meg minden nehézség még akkor sem. ha emeljük a tanítói létszámot. Az osztatlanság nem lesz máról-holnapra minden helyen megszüntethető. Szükség lesz a magyar tanítóság fokozottabb éberségére, nagyobbmérvű felkészültségére, munkaerejére stb. Mondanunk sem kell, hogy mi minden áldozatra készek vagyunk, hiszen ezt mi szorgalmaztuk, sürgettük, tehát egyenesen kívántuk. Nem szeretnők azonban, hogy ránk szakadjon az
