Evangélikus Népiskola, 1940
1940 / 5. szám - Megjegyzések - Grieszhaber Endre Henrik: A falusi nyolcosztályú elemi népiskola
138 nünk, ha az új iskola adottságait vizsgáljuk, és a tennivalókat megállapítjuk. Ezzel szemben hogyan állunk faluhelyen? Szűk, sötét tanterem. Nem a gyermeknek való padok. Hiányos bútorzat és felszerelés. Túlzsúfoltság. Osztatlanság. Különnemű és különkorú gyermekek egy tanteremben. Magas osztálylétszám (nem ritka a 80, vagy ennél is több). A tanító az osztatlan iskolában teljesen magára van utalva. Tankönyveink nagy része az osztottságnak szól. Az osztatlan iskola tanítójának nem állanak rendelkezésre gyakorlatilag használható vezérkönyvek A vezérkönyvek mind az osztottságnak szólnak és gyakorlatilag kivihetetlen jótanáccsal szolgálnak az ilyen tanítónak. Még a tanterv is csak az osztott iskoláknak kedvező. A szülők részéről sincsen meg az a támogató készség, amire szükség volna. Általában javult, de még igen messze vagyunk attól, hogy komoly együttműködésről szólhatnánk. Van szülő, aki szívesen részt venne, de maga is gyengén van felszerelve. A másiknak terhére van, mert úgy érzi, ez az iskolának a kötelessége. A harmadik megsegítésében meg nincsen köszönet, mert más utat jár, mint a tanító stb. A legtöbb gvermek a maga emberségéből nő fel az utca porában, senki sem törődik vele, amíg be nem ül az iskola padjaiba. Nem hozott ez a szülői háztól akárhányszor még egy kis imára valót sem, nemhogy olvasási, számolási, avagy más készséget. És ami talán ennél is szomorúbb, hogy a legegyszerűbb dolgokat sem tudja elmondani, mert beszélni is csak az iskolában tanítják majd meg. Ez is természetes, mert hiszen a falusi nép életviszonyai egészen mások. Nem érzi a szellemi előbbre jutásnak a feltétlen fontosságát, életrevalóságát. Nála a testi munka a fő, mert ez jelenti a mindennapi kenyeret, az adófilléreket és mindent, amire neki az életben szüksége lehet. Nem fontos tehát, hogy gyermeke minél jobb eredménnyel ússza meg az iskolai időt. A bizonyítvány is csak azóta nyert értékben, amióta ez a képviselőválasztásoknál voksot jelent. Vegyük mindehhez hozzá még azt is, hogy az ilyen egyszerű életkörülmények között nevelt gyermek otthon sem segít a tanítói, az iskolai munkában azzal, hogy az iskolában tanultakat egy kissé gyakoroüa, emlékelje, kiegészítse és megrögzítse. Amit az iskolában a tanítója beletöm, az benne van, sem több, sem kevesebb. Kötetrevalót lehetne írni arról a sivárságról, melyben a falusi osztatlan és részben osztott iskola vergődik, mely viszonyok szinte lehetetlenné teszik az iskolai munkát. Itt a tanítónak minden igyekezete meddő, mert minden szent hevülete, leleményessége és képzettsége nem tud megbirkózni az előtte feltornyosuló nehézségekkel és ezerféle akadályokkal. A magyar nemzeti népműveltség hatalmas épületének az értékét, tartósságát és ellenállóképességét az adja meg, hogyan tudjuk a magyar művelődés áldásaival telíteni a magyar falvak népét. Ha ezt elmulasztjuk és erre nem áldozunk a kellő időben és megfelelő mértékben, összeroppanunk, semmivé leszünk. Még az értékes és ékes szép tetőzet is ránk szakad! Nem elég az új iskola keretében a faluról úgy gondoskodni, hogy azt foglalkozási ágazatának megfelelően gazdasági irányúvá
