Evangélikus Népiskola, 1940
1940 / 5. szám - Lényi Mária: 1939 nyarán tett utazásomról
130 már máskor, annyiszor — Istennek velem való csodálatos akaratát kellett meglátnom és megéreznem. Mélységes hálával és szent alázattal mondok köszönetét az én Uramnak és Egyházamnak. Mikor az összeget magamhoz vettem, úgy jártam, mint a szegény gyermek gazdag játékaival. Nem mertem hozzányúlni, csak néztem, gondolkodtam, hogyan lehetne szétszedni, összerakni, vele okosan, szívderítőén, jól játszani. És egymást kergették az agyban, a szívben a kérdések, örömök, aggodalmaskodások, kétségeskedések érzetei. És jöttek a válaszok. Istennel indulsz a messze északra, rokon nemzetek földjére és cselekedj a Lélek sugalmazása szerint. Megindult a tervezgetés, az előkészítő munka s a szálak bámulatosan fonódtak egymásba. Egyházi pénztár, rendőrség, Népművelési Bizottság, Magyar- Finn-Társaság, Konzulátusok, Külügyi hivatal, Utazási iroda, Postatakarékpénztár, olvasás, levelezés, sok-sok imádkozás által kiformálódott pontos térkép, a 6 és V 2 hétre terjedő útiterv. I. Nagy Magyar Alföld (1—1 hét). I II. Északi országok (2 hét, ill. 13 nap). III. Dalmát tengerpart (2 és V2 hét). Több, mint 7000 km. hosszúságban (oda-vissza), 700 P-n felüli költséggel. Már ezen egyszerű adafelsorolás is gazdag, színes tanulmányt rejt magában. Messze vezetne beszámolóm, kis útleírásom terjedelme, ha minden megfigyelést, átélést megírnék. A finn, észt, lett Konzulátusokon felémáradó meleg mosollyal,, díjtalanul állították ki útlevelemet, mert ev. magyar tanítónő vagyok. A Magyar-Finn-Társaság ügyvezető alelnöke meg is kérdezte,, hogy csinálta? Bánkódtam, hogy utazásom célja nem lehetett iskolák látogatása, tanítások hallgatása, mivel ezek. illetve a tanév zárásának időszaka volt mindenfelé. Útjaim az Élet Nagy egy etemére vittek, ahol Isten, ember, táj v földrajzi ismereteim meggazdagodását remélhettem s ez megnyugtatott. I. Július elsőfelében 1—1 hétig a Nagy Magyar Alföld két rövi- debb, Szarvas—Orosháza—Kiskunfélegyháza—Kiskunhalas és Cegléd—Kecskemét—Fülöpszállás vonalát jártam keresztül-kasul és néhány, még nem látott helyen Orosháza, Gyopárosfüidő, Cegléd álltam meg. A tiszta, füstmentes kis motorosok vittek az áldott, gazdag, termékeny magyarföld búza, kukorica s egyéb dús táblái és gyümölcsösök sorai között; sehol egy talpalattnyi terméketlen talaj. Meg-megáll a kisvonat és pihen, én pedig olvasom: Szarvas. Te kicsi, fehérre meszelt állomás, olyan vagy, mint régen, évtizedekkel előbb. Elvonul emlékezetem kárpitján 1918., az ifjú tanítónő 4 hétig tartó állomáshelye, a meszelt szobának toronyra néző ablaka, a LányiGusztáv-paplak két lányával, a tőlük kapott biztató sorok:
