Evangélikus Népiskola, 1940
1940 / 5. szám - Lényi Mária: 1939 nyarán tett utazásomról
129 való hivatkozással és nem tódulnának a városok felé, akkor otthon bizonyára nemcsak az érvényesülést érnék el, hanem környezetükre, falujukra is jótékony befolyást gyakorolhatnának a közmívelődés emelése céljából. — „A kiválóság maga is relatív fogalom” — írja Halasy Nagy Károly egyet, tanár a Nemzeti Figyelő-ben. „Kiváló az, aki a köznapiságból emelkedik ki.” Igen helyesen állapítja meg azt is, hogyha ilyen kiválót kiemelünk környezetéből, akkor légüres térbe kerül, elveszti maga alatt a talajt, amely dicsérte, elismerte és felemelte. Ha a kitűnők iskolájába összpontosítjuk őket, akkor csakhamar lesz, aki alulmarad, azaz kevésbé fog kiválni, aki pedig megmarad a tehetség legfelsőbb fokán, gőgössé, elbizakodottá lesz esetleg. Teleki Pál gróf miniszterelnök is azt mondja, hogy :,,Nem szabad önhitűeket nevelni!” A kitűnőek iskolája tehát kárára lesz a ki- választottaknak a legtöbb esetben. A tehetségeseket mind egy iskolába együvé hozni különben is lehetetlenség, mert hiszen a tehetség ezerféleképpen jelentkezik az egyéneknél. Minden egyes ember jövőbeni munkaköre is más-más lesz. Az egyiket a tanterem, a másikat a kórterem, harmadikat a műhely várja, így kell, hogy más-más legyen nevelése és tehetségének kifejlesztése is. Univerzális tehetség alig képzelhető el, még kevésbé univerzális tehetséget kifejlesztő iskola. A kitűnőek iskolája helyett a különösen kiváló tehetségeseknek tehát inkább a megfelelő szak- vagy főiskolát kell ajánlani. Ez meg nem okozhat a taníttató szülőknek különös gondot. Ha ugyanis megkérdezik a gyermek tanítóját, az bizonyára tud tanácsot adni, hogy hová, mely iskolába lehet biztató eredménnyel tovább járatni. Általában, ha fokozottabb mértékben akarjuk a közműveltséget emelni és elsősorban a vidéknek, a falunak helyüket megálló vezető férfiakat nevelni, úgy a kitűnőek iskolája helyett minden községnek óvodát és teljesen osztott elemi iskolát kívánunk. Aztán az egész vonalon meg kell szervezni a nyolcosztályú elemi iskolákat, ha másként nem, állami hozzájárulással. Ha mindez meglesz, akkor olyan előképzett ifjúságot fogunk a szak- és főiskolákba felküldhetni, akik nemcsak a jövőbeni kenyérkereseti lehetőség, hanem ügyszeretetből és teljes odaadással is iparkodnak majd egy-egy szakmát a lehető legtökéletesebben elsajátítani és helyüket százszázalékig be is tölteni. Természetes, hogy ezek mellett a művész, író, zenész stb. tehetségek is érvényesülnének, hisz ezek részére megvannak a már «említett megfelelő szak- és főiskolák. 1939 nyarán tett utazásomról. Irta: Lányi Mária, Budapest. Budapesti Deáktéri ev. el. iskolánk Fenntartóhatóságának bölcs meglátása és nemes elgondolása már évek óta lehetővé teszi — tanulmányi ösztöndíjak — kiutalásával — tanítótestületünk egy-egy tagjának a messzebb külföldre való utazását is. Az idén engem ért az áldás. Nem valami általánosan szokásos oknál fogva, hanem rendkívüli módon (sorsolással). Most is — mint
