Evangélikus Népiskola, 1940

1940 / 5. szám - Knábel Vilmos: A kitűnőek iskolája

128

A kitűnőek iskolája.

Hozzászólás, irta : Knábel Vilmos.

Zilahy Lajos közismert író mozgalmat indított, hogy a legkiválóbb magyar ifjak részére állítsák fel a „kitűnőek iskolá”-ját. Az. ilyenfajta iskola feladata lenne olyan férfiakat nevelni, akik azután a közélet minden polcán a vezetőszerepet töltik be. Miután ezen felvetett tervvel február végén és március elején az egész napi sajtó is foglalkozott, próbáljunk mi, elemi iskolai tanítók is hozzászólni. Kissé furcsa első pillanatra már maga az iskola elnevezése is. Hivatva lenne bármely téren kitűnőnek minősítetteket az egyszerű, mondjuk hétköznapi iskolából kiemelni és valahol teljesen külön nevelni. A kiválasztást a „kitűnő” minősítéstől teszi függővé, holott nem mindig lehet az iskolai osztályzatra a kiválóságot is alapítani. Nagyon találó Teleki Pál gróf miniszterelnök erre vonatkozó nyilatkozata, hogy t. i.: „Javítani kell az arra valók arányszámát, több lehetőséget kell nyújtani alkalmas és kiváló emberek képzésére, de a világért sem szabad a bizonyítvány, papírforma alapján privilégiumokat teremtenünk”. A németek és franciák az ú. n. „Tehetségesek iskolá”-ját állították fel (Schule der Begabten), de oda nem a kitűnő iskolai jegy ,hanem valami feltűnő tehetség alapján jutnak az ifjak, így helyesebb is, mert valljuk csak be, hogy a „kitűnő” igen sok esetben nem a tehetség, hanem a rendkívüli szorgalom eredménye és jutalma. A tehetséges tanuló, tudásával felette állván társainak, sokszor kevésbé szorgalmas és nem érdemli a kitűnőt. Már pedig így tehetsége dacára sem juthatna be a „kitűnőek iskolájáéba. Tapasztaljuk aztán azt is, hogy anyagiakkal megáldottak gyermekei igen sok esetben szintén nem tartoznak a kitűnőkhöz, mert tehetségük mellett nem fejtik ki azt a szorgalmat, mint pl. a szegénysorsú gyermekek. A felsőbb társadalmi osztályokból származó, de közepes minőségű iskolai bizonyítványt felmutató gyermek azonban férfikorában helyét becsülettel, nem ritkán a köz teljes megelégedésére és hasznára tölti be, most már önmegbecsüléssel és tudatosan használja Istentől nyert tehetségét. A mindennapi élet is igazolja különben, hogy a tehetség némely embernél ugyan gyermekkorában jelentkezik már (csodagyermek), de a legtöbbnél csak meglett férfikorában tör magának utat. Ezek előtt aztán a papírforma, szerint csukva maradnának a tervezett iskola kapui.

Az ilyenfajta iskola felállítását sürgeti Nagy Ferenc kisgazda, képviselő is a Pesti Hírlapban, igaz már csak az ő társadalmi osztálya, a földmíves (szerinte paraszt) osztály szemszögéből. Azt írja, hogy a parasztság igen kis rétegének anyagi helyzete ad módot a gyermekek taníttatására, holott onnan kellene a „vezetőrétegeket felfrissíteni”. Hogy a taníttatás lehetősége nem szolgálja mindig a frissítést, az tagadhatatlan. Igen sok födmíves és munkás taníttatja gyermekét, de csak azért, hogy „urat” neveljen belőle. Akárhogy végzett aztán valami iskolát, elhelyezést követel számára. A gazdaság, avagy kereset megérezte a taníttatás költségét, szaporították a szellemi proletárságot, de a felfrissítés nem sikerült. Ha azonban nem a hivatalnoki elhelyezkedést keresnék iskolai képzettségükre