Evangélikus Népiskola, 1939

1939 / 5. szám - Kuszák István: Nevelés és felelősség

184

De a legnagyobb felelősség azért is, mert a jövendőért a gyermek révén ítéltetünk meg. A gyermek révén segíthetek naggyátenni, vagy megölni a nemzetet. A gyermek az, aki vádol minket a történelem és élet ítélőszéke előtt. Es hogy milyen kérlelhetetlen, szigorú vádló, arról mindannyian, szinte napról-napra, meggyőződést szerezhetünk. Gondoljunk csak azokra a szerencsétlenekre, akik bénán, betegen, halálraítélten jöttek a világra, azért, mert szüleik tékozlók, bűnösök voltak, akik tehát szenvedni kénytelenek olyan hibákért, amelyben nem bűnösök, mert beteljesedett rajtuk az ótestámentomi. Ige ítélete: „Megbüntetem, az apák vétkeit a fiákban harmad és negyed nemzedékig...“ 0, lehet-e észre nem venni, hogy az ilyen gyermekek egész — rendszerint rövidre szabott — élete nem más, mint egy szörnyű vád ! Vagy gondoljunk a koldúsrongyokban utcasarkon álldogáló gyermekekre, kik mikor kitárt tenyérrel mellénk lépnek — réveteg tekintetükben s öreges arcvonásaikban fellobban a mohó vágy, mely enni akar és a vád : „Pusztulni hagytok minket, pedig mi is azok közül valók vagyunk, akikben mindent visszaszerezhettek, amit elvesztettetek. Süketek és vakok, vagytok annak megértésére, hogy reánk, rongyosokra, koldusokra is szükség lesz abban a szabadságharcban, melyben az egész Felvidék, a Bánát és Erdély lesz a tét s amely meghozza a boldog Nagymagyarországot! Vádolunk és vádolni fogunk benneteket!“

És végül nemcsak azért legnagyobb felelősség a gyermek, mert az Élet Fejedelme a közvádló hatalmát ruházta, rá, s mert a jövendőért ő rajta keresztül ítéltetünk meg, hanem azért, mert örökkévaló lélek lakozik benne. Hogy a lélek micsoda érték, arról akkor alkothatunk fogalmat, ha a kérdést a Szentírás megvilágításába helyezzük. Az Ige ugyanis a lélek értékét a világgal méri. Márk ev. 8. r. 36. versében ezt olvassuk : „Mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, lelkében pedig kárt vall“.

Nézzünk csak kissé szembe az Igének ezzel a megállapításával. Bontsuk szét képzeletünk szárnyait és próbáljuk elképzelni, hogy micsoda értéket képvisel már a mi Földünknek a gazdagsága is. A tömérdek bánya, szántóföldek, tengerek, múzeumok, királyi várak, ipartelepek s más egyéb aranynál drágább drágaságok. A Föld is rengeteg érték, mégis a lélekhez képest semmi. Ha a lélek nagyságát a világgal akarjuk összemérni, tovább kell menni a naprendszerbe. Az egyik legutolsó csillagtérképen három millió kisebb- nagyobb Nap van már feltüntetve. Egy modern nyelvnek kb. 100.000 szava van, tehát meg sem tudjuk nevezni ezt a tömérdek csillagot. De ha számba vesszük a ködfoltokat, a Tejút 18 millió csillagát, még akkor is csak halványan áll előttünk a világ, a kozmosz fogalma. És az írás ezzel a világgal méri a lelket. Ha volna egy olyan óriási mérleg, melynek egyik serpenyőjébe bele lehetne helyezni a Földet, a Naprendszert, a Tejútat, a ködfoltokat s a másik serpenyőbe egyetlen kárt nem szenvedett lelket tennénk, ez húzná le a serpenyőt s billentené ki a mérleget egyensúlyi helyzetéből. Hogyne volna a gyermek a legnagyobb felelősség, amikor a belélehelt isteni lélek ekkora értéket képvisel ?

Ezek után megállapíthatjuk, hogy a gyermekkel szemben a leg-