Evangélikus Népiskola, 1939

1939 / 1. szám - B. Á.: Áldott legyen az Úr!

Cegléd, 1939 január hó.

XLV. évfolyam, 1. sz.

AZ ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS TANÍTÓEGYESÜLET FOLYÓIRATA

Felelős szerkesztő :

SOMOGYI BÉLA

Felelős kiadó:

ÖZV. KISZELY JÁNOSNÉ

MEGJELENIK HAVONTA.

Szerkesztőség : Körmend, Kossuth Lajos u 24. sz. Kiadóhivatal : Cegléd, evang. iskola.

ELŐFIZETÉSI ÁR:

Egész évre . . 10'— P, íél évre 5'— P Postatakarékcsekkszámla : 42.523

Áldott legyen az Úr!

68. zsolt. 20. v.: „Áldott legyen az Úr - Napról-napra gondoskodik rólunk a mi szabadításunk Istene.“

Újév küszöbén állunk. Megindulunk ismét s haladunk tovább az élet útján. Nem tudhatjuk, mi vár ez új útszakaszon reánk, de arról bizonyosak lehetünk, hogy Isten szeretető és hűsége velünk lesz ebben a most megkezdett évben is. Csak egy a feltétel: »Vessed az Úrra a te terhedet...« (53. zsolt. 23. v.) és »Hálával áldozzál az Istennek...« (50. zsolt. 14. v.). Ha az Úrra vetjük a mi terhűnket, Ő egészen bizonyosan gondot is visel reánk. Ő kész nekünk boldog újévet adni, csak mi is legyünk készségesek az Ö világosságában járni.

Bár mindent homály takar is el előlünk ez évre kiszabott útjából, nekünk mégis elég, ha Urunk tekintetét magunkon érezhetjük s erős kezét foghatjuk.

Áldott legyen hát az Úr, hogy napról-napra gondoskodik rólunk. Vegyük észre kedves Tanítótestvéreim, hogy Isten gondoskodása nélkül milyen tehetetlenek lennénk. Napok, esztendők gyorsan múlnak, életünk órája lejár. Tele vagyunk tennivalóval. A munka sok, erőnk meg kevés, mégis sokat foglalkozunk ránk esetleg nem is tartozó dolgokkal, saját apró-cseprő ügyeinkkel. Nem marad időnk Isten országa ügyeivel foglalkozni, igét olvasni, imádkozni, lelkünket művelni, erősíteni. S ha a magunk lelke számára sincs időnk, hogyan volna akkor arra, hogy mások lelke javát munkáljuk? Ez talán eszünkbe sem jut? Pedig erre is kötelez bennünket evangélikus tanítói mivoltunk.

Nagy-nagy lelki betegsége korunknak a hálátlanság. Mind a családi körben, mind a nagy társadalomban a legritkábban található virág: a hála virága. Áldó, köszönő szó ritkán hagyja el ajkunkat. Közönyösen, közömbösen fogadjuk még a jót is, hogyan jutna hát eszünkbe áldani a sújtoló kezet, amely pedig csakis a mi nevelésünkért kemény és szigorú.

Óh Urunk Istenünk, hozzád könyörgünk ez újév kezdetén! Áldj meg bennünket olyan szívvel, mely áldani tud jón téged mennyei kirá-