Evangélikus Népiskola, 1939

1939 / 12. szám - M. J.: Protestáns tanító hivatásának magaslatán: az Úr Jézus által

408

termő, humuszban gazdag talajánál sokkal többet érő kincse: a tiszta, hívő, önmegtartóztató, erős, lelkesedni, dolgozni képes, meg nem fertőzött, becsületes ifjúsága“. Magyarország területi sértetlenségének elvesztése nagy baj, de mégsem oly végzetes, mint amilyen lenne, ha a magyar ifjúság vesztené el lelki sértetlenségét. Előbbi visszaszerezhető fennebb méltatott egészséges, Isten szíve szerinti ifjúsággal ; viszont ilyeneknek híján még a hatalmas Róma is ledőlt és rab igába görnyedt. Mint a halál, oly biztos, hogy a nemzetek óriási világversenyében csak azok a népek fognak érvényesülni tudni, amelyeknek ilyen tavasszal, ifjúsággal dicsekedhető egész férfiaik vannak. Férfiak, felülről (fentről) táplálkozó jellemmel, hittel és kitartással. Akiknek az érzékeny kötelesség tudása, feltétlen becsületesség imponálnak. Férfiak, akiknek alsóbb, állati ösztöneik felett úrrá tud lenni az uralkodásra egyedül hivatott lelkiség. Ilyenekké azonban nem egy elpocsékolt ifjúkor, májusi fagykárt szenvedett tavasz után fejlődhet az ifjú nemzedék.

Szent igaz, hogy : „Az ifjúság jelene, hazánk jövője. Igen 1 Az ifjúság zsendülő csírája a jövő magyarságnak s ő lesz a hőse, vagy sírásója az új magyar jövendőnek“, illetve mi, akiknek kezeiből kerül ki a minden viharral dacolni tudó hívő férfi, vagy pedig a legkisebb szélfuvalomnak is pipogya módon hajbókoló, gerinctelen, szívós munkára képtelen, csak világi élvezeteket hajhászó emberi maszk. Tartsunk önvizsgálatot, kedves Kartársaim, mi melyik csoporthoz tartozunk? Mert azt tudjuk úgy-e, hogy nevelni csak olyant tudunk, amilyenek magunk vagyunk. Óriási horderejű jelentősége van éppen ezért annak, hogy milyenek egy nemzetnek nevelői, pedagógusai ? Hogy olyan tanítók-e, akik nem engedik, hogy „növendékeik, éretlen, pondrós gyümölcs módjára idő előtt lehulljanak az emberiség fájáról“, hanem ehelyett minden lemondásra, körömszakadtáig feszült munkára készek azért, hogy egyházuknak, édes hazájuknak, magyar testvéreiért minden áldozatra kész, munkás, hűséges, talpig becsületes nemzedéket neveljenek. Erkölcsükben sziklaszilárd, hívő férfijellemeket 1 Tanítók, akik tudván tudják, hogy „az emberiség, koronájának legszebb, legdrágább ékszere: a tiszta hívő ifjú“. Óh, bár ne lenne egy sem köztünk, akinek ne ez lenne minden vágya, minden törekvése, ez a szent, ez a mindennél magasztosabb, feltétlen eredményt biztosító cél 1

Nézzük most, hol az az út, amelyen ezt a célt elérhetnénk ? Azt hinné az ember, hogy mint minden magassághoz, ehhez is : a magasságok magasságához az út fáradságos, leküzdhetetlen áldozatokkal és kényelmetlenségekkel teljes, s talán egész hihetetlenül hangzik, ha azt állítom, hogy a lehető legegyenesebb, legsímább, ha vezetőül azt választottuk, aki vezetésre egyedül hivatott, az egyedül tökéletes Mestert, az Ur Jézus Krisztust, aki — mint maga mondotta — egyedüli út fölfelé. Pál apostolon keresztül, Timotheushoz írt intése nyomán, világos utasítást is ad számunkra: „Légy példa a beszédben, a magaviseletben, a szeretetben, a lélekben, a hitben, a tisztaságban“. (I. Tim. 4: 12.) Ha ilyen pé.lda, mintakép leszel, növendékeid jövőjéért nem kell aggódnod 1 Es lehetsz ilyen, csak térj Jézushoz, hogy lélekben állandóan Vele, Nála légy a lehető legtel