Evangélikus Népiskola, 1939
1939 / 9. szám - Műhelyünkből
339 A módszer műhelyéből. Irta: Kelényi Ferenc oki. tanító, Budapest. Számunkra elkoptatottaknak látszó mondatokat idézek: — A tanító ezermester legyen! Értsen mindenhez! Valósággal polihisztorrá kell képeznie magát a jó pedagógusnak! Ráismerünk ezekre a mondatokra. A tanítóképzőben hallottuk legtöbbször őket. És ha a tanítóság hihetetlenül széleskörű iskolán- kívüli munkásságát nézzük, bizony, mindnyájan igazolva látjuk (ezeknek a már-már frázisokká silányított mondatoknak a sürgetését. ! Keserű öngúny adja egyik-másik agyonterhelt kartársunk szájára a szót: — Nekem már lassan mellékfoglalkozásom lesz a tanítás! Szomorú állapot ez, melyből feltétlenül következtetéseket keli levonnunk. Ezeknek a következtetéseknek a szálai legtöbbbször egy-egy emberfelettien nagy munkát végző tanítótestvérünk lelkiismeretességének a mártíromságához: egy-egy agyonhajszolt, elkopott, vagy elfásult élethez vezetnek. Viszont sok esetben — sajnos — a tanítás eredményének rovására megy ez a nagy foglalkozásbeli széttágoltság. Az életet komoly szemmel néző, a tárgyilagosság életfakasztó magaslatáig felemelkedni tudó embert nem csüggesztheti el az ideális helyzet megismerése. Sőt! Néha éppen ennek a megismerésnek köszönheti a saját helyzetéről kialakult véleményének a revízióját, mely talán nagyobb önbizalmat, felelősségérzetet ad a pálya nehézségeivel szemben. Meg- láttatja a siker lehetőségeit is. Örülnék, ha mostani írásom az előbbi mondatok igazolása lehetne. A Székesfővárosi Pedagógiai Szeminárium multévi gyakorlóiskolai munkásságáról szeretnék ugyanis bemutatni néhány mozzanatot, fogást, vagy tanítási vázlatot, melyeket fel lehet használni egyszerűbb körülmények között is a tanítás eredményesebbé tétele érdekében. Ki ne hallott volna közülünk a Pedagógiai Szemináriumról? Szinte a tanítóképzőakadémia előfutárjának mondhatnánk. A székesfővárosnak a tanügy iránti nagyfokú megbecsülését és áldozat- készségét hirdeti ez az intézmény, nagyszerű tanfolyamaival, kitűnő felszerelésével, és akik a keretet élettel töltik meg: neves előadói karával. A Szeminárium gerincét az az egyéves állandó tanfolyam képezi, melynek hallgatóiból egészítődik ki évről-évre *) *) Bár „A módszer műhelyéből“ c. cikk nem tartalmazza a mi evangélikus nevelésünket közvetlenül érintő szempontokat s bár — mint később a cikkíró is megjegyzi — hogy „nem mond újat“ az egyes tantárgyak módszerét illetőleg, a dolgozatnak mégis helyet adtunk e rovatban. Tettük ezt a következőkért: 1. A beszámolón keresztül bepillantást nyerhetünk a Fővárosi Ped. Szeminárium munkájába s bizonyos vonatkozásokban összehasonlítást tehetünk a mi módszeres eljárásunk s a módszer igazi „műhelyének“ eljárása, munkája között. 2. Egy s más tekintetben újbb megvilágításban látjuk az állami utasításnak sokat magyarázott kívánalmait. 3. Méltányolni kívántuk fiatal kartársunk fáradozását s jóigyekezetét. S nem utolsó sorban azért, mert valljuk, hogy jó bizonyos dolgokat sokszor hallani, mert így közelebb jutunk azok megvalósításához. (K. I.)
