Evangélikus Népiskola, 1939
1939 / 1. szám - Pilisi Pál: Család és az iskola
20 lába, hogy az ő íiát bezárják, pedig nem csinált semmit és ez. biztos, mert saját maga mondta. A tanítónak feladata tehát, hogy a szülőket közelebb hozza - az iskolához. Ismerje meg tanítványait és azok szüleit s szép szóval, rábeszéléssel próbálja nevelni őket. Nagy igazság az, hogy aki megnyerte magának a gyermekeket, az meghódította a szülőket is. Minden alkalmat meg kell ragadnunk, ahol a szülőkkel találkozhatunk pl. földmíveskörben, egyesületekben, stb., hogy megnyerjük őket az iskolának, mert ezzel csak könnyebbé tesszük a munkánkat. Nem egyszer tapasztalhatjuk, hogy ilyen beszélgetések után a rosszabb tanuló is nagyobb szorgalmat mutat s ilyenkor érezhetjük a szülői ház támogató hatását. A kölcsönös megértés kialakítására mégis legalkalmasabb az, ha a tanító elmegy a szülői házba. Ha beteg valamelyik tanítványunk, látogassuk meg otthonában. Az ilyen emberbaráti ténykedés alkalmat ad arra is, hogy megismerkedjünk tanítványaink családi életével és gazdasági viszonyaival. A tanítványok meglátogatása otthonukban azért is jó, hogy a szülők lássák, hogy a tanító nem közömbös gyermekükkel szemben. A tanító és a szülők személyes jóviszonya előfeltétele a gyümölcsöző, oktató tevékenységnek és nevelő munkának. Ha a szülők tudják, hogy gyermekük jó kezekben van, s ha érzik, hogy a tanító minden erejét a gyermekek nevelésének, tanításának áldozza, akkor nem lesz áthidalhatatlan akadály az iskola és a szülői ház között. A szülők nevelésére legalkalmasabb az anyák napjának a megtartása. Itt látja a szülő, hogy az iskola nemcsak tudását gyarapítja gyermekének, hanem a szülők iránti tiszteletet és szeretetek ápolja. Itt kell rámutatni a tanítónak arra, hogy az iskola és a szülői ház között a legtökéletesebb harmóniának kell lennie. Éreztetni kell a szülővel azt is, hogy az iskola a szülőkkel egyetemben egy célért, gyermekeik boldogulásáért munkálkodik. Kevés az iskola munkája a szülők támogatása nélkül. Egymás munkáját rontaniok nem szabad, mert a gyermek a két út közül a harmadik,, rosszabb útat választja. Nem fogad szót szüleinek, tanítóinak, észreveszi azt, hogy ezek egymással nincsenek jóban, hallgat a harmadikra, mert itten ellentéteket nem lát. Én hiszem azt, hogy ha a szülők ezt a közös munkát felismerik és közelebb tudjuk őket hozni az iskolához, akkor teljes lesz nevelői és tanítói munkánk. Hibázik az a tanító, aki csak arra törekszik, hogy gyermekei minél többet tudjanak, és a neveléssel keveset törődik. Egy jól nevelt, hazafias, önérzetes ember hasznosabb polgára lehet ennek a hazának, mint a nagyon okos, neveletlen és mindennel megalkuvó. Arra kérem a jó Istent, hogy tanító kartársaim találják meg az együttműködést a szülőkkel, hogy így karöltve lerakhassuk a jövő Nagymagyarország alapjait, s akkor mi is elmondhatjuk Széchenyivel: »Magyarország nem volt, hanem lesz!« Adja Isten, hogy ez minél előbb bekövetkezzék!
