Evangélikus Népiskola, 1939
1939 / 1. szám - Benedek Vince: A Győr szab. kir. városi evangélikus egyház oktatásügy az ősmultban
21 A Győr szab. kir. városi evangélikus egyház oktatásügye az ősmultban. Töredékes feljegyzések az egyházközség hajdani elemi- és latiniskolájáról.*) Részben írásos, részben közvetlenül szerzett adatokból összeállította : Benedek Vince ny. igazgató. Az ősrégi győri, hajdan »nagy győri« evangélikus egyház- község kultúrérzékéről beszél az a tény, hogy az oktatásügyet mindenkor lelkesen felkarolta, hódolva amaz elvnek, hogy: »elvész a tudománynélkül való nép«. Kultúrtörténeti szempontból talán nem lesz érdektelen, ha a győri evangélikus egyházközség hajdani elemi iskolájáról és az egyházközség kebelében fennállott és az egyházközség által fenntartott latin iskoláról (algimnáziumról) e becses lapok hasábjain megemlékezem. Ez a két típusú iskola, mint az egyházközség közös kultúrintézménye, mindenkor szoros kapcsolatban állott egymással; ez adja magyarázatát, hogy együttesen foglalkozom a két intézménnyel. A győri evangélikus egyházközség iskolái, különösen a türelmi parancs után, amikor békésebb napok derültek az egyházközség életére, indultak újabb virágzásnak. A népiskolai tantárgyakon kívül, a latiniskolai tantárgyak is előadásra kerültek. A tanítást jeles tanerők látták el, akik közül többen országos hírre emelkedtek. 1783-ban hívta meg az egyházközség Zathureczky Sámuelt orgonista és elemiiskolai tanítónak. Ez a kiváló férfiú félszázadon át (1836) ritka buzgósággal vitte kettős hivatalát s ezzel nagy köz- becsülést és szeretetet vívott ki magának. Nevét időtlen-időkig őrzik gyönyörű énekszövegei és melódiái. Az első évben a kezdő fiú- és leányosztályt vezeti, míg a mellette működő Schönfelder János a haladottabb fiú- és leányosztályt vezette s egyben a latinolvasást is tanította. 1785-ben Zathureczky Sámuel már csupán leányokat tanít, míg mellette Sziics István (1785—1787.) az összes fiúosztályok vezetését veszi át. Zathureczky Sámuel oldala mellett működtek később, többkevesebb ideig, mint fiútanítók: Klutsovszky András, Mayr *) Mindig tanulságos a múlt küzdelmeinek ismertetése, vizsgálata, különösen a művelődés terjedése és fejlődése terén. A múlt elmélyedésre indít, megbecsülésre buzdít és lelkesít. Különösen a reformáció idejének küzdelmes évei, az elnyomatás után ébredező evangélikus öntudat és szellem erősödése teremt a távoli múltban is néha csodálatos egyszerű eszközökkel is nagy alkotásokat a művelődés terén. Aki például nem ismeri a győri evangélikus egyházközség viszontagságos múltját, annak sejtelme sincs arról, hogy ez az egyházközség milyen nehéz és csodálatos küzdelmet folytatott azért, hogy a művelődésnek áldozhasson. Ebben a tekintetben talán egyedülálló az ország felekezetei között. Különösen érdekessé teszi ennek a múltnak megismerését, ha olyan ember tárja fel előttünk annak történetét, aki patriarchai korban is üde, élénk szellemi elképzeléssel megáldott lélekkel, szorgos adatkutatással közli velünk a múlt eseményeit, amelyek közül nagyon sokat személyesen hallott régi emberek elbeszéléseiből, igen sokat pedig személyesen át is élt. Ilyen tollal tárja fel előttünk Benedek Vince Győr oktatásügyének a múltját. Cikke azért figyelemreméltó. (Szerk.)
