Evangélikus Népiskola, 1939
1939 / 9. szám - Műhelyünkből
333 MŰHeLYÜNKBŐL Rovatvezető : Kuszák István soproni gyakorlóiskolai tanító. A vallástanítás nehézségei és alapvető szempontjai. Irta: Kuszák István. (Lapunk szerkesztősége a »Műhelyünkből« rovatot — amint azt már közöltük — elsősorban az 1939—40. iskolai év megkezdésével életbelépő evangélikus »Utasítás és Tanterv« végrehajtásának szolgálatába kívánja állítani. Ebben az iskolai évben a vallástanítás kérdéseivel fogunk behatóbban foglalkozni. A szeptembertől—júniusig megjelenő tíz lapszámban a következő tárgykörök feldolgozását vettük tervbe: 1. A vallástanítás nehézségei és alapvető szempontjai. 2. A bibliai történetek tanítása. 3. A káté tanítása. 4. Az egyháztörténet tanítása. 5. A bibliaolvasás és biblia- ismertetés tanítása. 6. Az imádságok tanítása. 7. Az egyházi énekek tanítása. 8. Az I—II. osztály vallástani anyagának feldolgozása. 9. A III—IV. osztály vallástani anyagának feldolgozása. 10. Az V—VIII. o. vt.-i anyagának feldolgozása. Természetesen — amennyiben a lap terjedelme megengedi — ezeken kívül egyéb, — műhelymunkánkkal kapcsolatos tartalmú cikkek is helyet kapnak ebben a rovatban.) * Mielőtt hosszabb útra indulnánk, avagy nagyobb munka elvégzéséhez fognánk, jó számotvetni a nehézségekkel. Meg kell állapítanunk útunk fővonalát-, illetőleg azokat az irányelveket is, melyek szerint munkánkat végeznünk kell. Mi is hosszú útra indulunk ismét, és felette nehéz munka elvégzésére vállalkozunk. Mert a reánkbizottaknak a Krisztushoz való vezetése számunkra folyton megújuló s egy egész életre szóló feladat, és nem kell különösebben bizonyítani, hogy evangélikus tanítói munkamezőnknek éppen a vallástanítás a legnehezebben járható s egyben a leghomályosabb területe. Az újabb indulás előtt vegyük tehát mi is számba a nehézségeket és állapítsuk meg a vallástanítás néhány irányelvét! A vallástanítás nehézségének legfőbb okát sokan magában a vallás lényegében keresik s abban vélik azt megtalálni. Mi a vallás? Az e kérdésre adott sokféle felelet közül csak néhányat idézek. A — Bancsó Antal által szerkesztett — régi vallástani utasításban a következőket olvassuk: »A vallás -— igazi lényege és teljes fogalma szerint — az embernek az Istennel közösségben folytatott élete.« Nem puszta elmélet, nem bizonyos ismeretek és tanok (dogmák) összege a vallás; de nem is puszta érzelmi állapot, avagy bizonyos cselekvények teljesítése, hanem — a vallás élet»A legősibb vallásos élményeket a valláslélektan újabb iránya (R. Ottó) a következő szavakkal jelzi: mysterium, termendum,
