Evangélikus Népiskola, 1939
1939 / 1. szám - Pilisi Pál: Család és az iskola
19 legyenek terhesek a szülőkre és ne menjenek a tekintély rovására. Fel kell ismernie a tanítónak, hogy látogatásával nem jött-e rosszkor, mert ilyenkor a legjobb tanács is falrahányt borsó. A szülői értekezleten csak általános hibákat boncolhatunk, mert ha megmondom a szülőnek gyermeke hibáit a többiek előtt, akkor haragot szerzek s rossz indulattal vádolnak meg. Talán előnyösebb is, ha a tanító nem a közösséggel, hanem az egyes szülőkkel külön-külön beszéli meg az ügyes-bajos dolgokat. Kitűnő alkalom a szülői ház és az iskola közötti viszony kialakítására, elmélyítésére a tanulók munkáiból rendezett kiállítások, valamint az iskolai ünnepélyek és színjátékok rendezése, amelyek egyaránt alkalmasak arra, hogy a szülőket megnyerjük az iskolának. Sok nehézséggel kell megküzdenie a tanítónak, mert számos család így nem csak kétségbe vonja, hanem egyenesen keresztezi, sőt megsemmisítheti az iskola nevelő munkáját. Sokszor tapasztalhatjuk, hogy a volt növendékeink, akik felserdülnek, nem köszönnek s meg sem látnak bennünket. Sok szülő úgy készíti el gyermekét az iskolai életre, hogy alaposan elveszi a kedvét az iskolától és a tanítótól egyaránt. Sokszor lehet hallani, amikor így ijesztgetik a gyermeket: »Várj csak, nem lesz ám mindig ilyen jó dolgod. Jövőre iskolába kerülsz és ott a tanító majd ráncba szed!« Képzelhetjük, milyen lelki állapotban keresi a szegény gyermek a kapcsolatot az iskolával, tanítóval. Évelején ott áll a tanító negyven-ötven vagy még több gyermekkel szemben, akiknek csak életkorát, a nevét, lakáscímét s a szüleinek foglalkozását ismeri. Negyven-ötven megfejtendő rejtély, melynek ki kell lesni a lelkületét. Ki kell lesni, mert az így előkészített gyermekek nagyon bizalmatlanok. Nem hiába rémít- gették őket az iskolával, tanítóval. Sok szülő elküldi gyermekét az iskolába és tovább nem törődik azzal. Sok más szülő meg csak azért foglalkozik az iskolával, hogy a tanítót bírálgassa. Gyakran lehet hallani ilyeneket: »Édesapám! A tanító úr megbüntetett! Már megint? — S miért? — Nem tudom. Másokat is megbüntetett? Nem! Hát mindig csak éppen veled van baja? Űgylátszik, téged nem szívlel! Majd megmondom neki a véleményemet!« s ehhez hasonlókat, közben különféle jelzőkkel látja el a tanítót. Akiknek a gyermeke jól tanul és halad, azoknak a szemében minden rendben van. A többiek viszont nem hazudtolhatják meg gyermeküket, a tanítót okolják, hogy a gyermekük nem tud. Akár büntetésről, vagy másról van szó, mindig a tanító a hibás. Az is baj, ha nem ad házi feladatot, mert akkor azt mondják, hogy nem törődik a gyermekkel. Az is baj, ha ad, mert akkor azt hajtogatják, hogy mit is csinálnak az iskolában, ha még otthonra is akad munka. Akad szülő, aki azt mondja, mikor felvezeti iskolába gyermekét, hogy csak tessék jó keményen bánni vele és megbüntetni; mások viszont s nem ritkán ugyanaz, felháborodva jön az isko
