Evangélikus Népiskola, 1939
1939 / 1. szám - Pilisi Pál: Család és az iskola
18 munka szeretetét is a családban kell beoltani a gyermek leikébe. De nem csak a lelki élet kialakításában van fontos szerepe a családnak, hanem a testi nevelés szempontjából is. Rendes életmód, célszerű táplálkozás, a munka és pihenés kellő váltakozása, a test edzése is igen fontos. Igaz, hogy a gazdasági válság, a létért való küzdelem, a sok gond, sokszor a szülök kényelme is elvonja a figyelmet ezektől a nevelési szempontoktól, s csak kevés vagy egyáltalában nem jut idő a gyermek nevelésére. Ezért lesz aztán sok gyermek iskolába nem járó, mulasztó, aki lassanként nem tudja és nem is akarja az enyém-tied fogalmának megkülönböztetését. Sokszor látunk az iskolában koravén gyermekeket, mert odahaza nem lát mást, csak nyomorúságot, veszekedést, bajt s a szülők mindent a gyermekek előtt tárgyalnak le, nem törődnek vele, hogy a gyermek olyanokat is hall, ami nem az ő fülének való. Tudjuk, hogy nem elég a lelket, értelmet és a testet nevelni, hanem az érzelmeket is ápolni kell. Ezt pedig legjobban a családban lehet keresztül vinni, ahol a szülők, testvérek és rokonok szeretetén keresztül megtanulhatja a gyermek a felebarátját szeretni és tisztelni. Alaptermészeténél fogva a gyermek folytonosan két szélsőség: a bizonytalanság és az elszigetelt tapasztalati tények világa közt sodródik. Adott pillanatban a gyermek a tényékhez akar alkalmazkodni, nem számolva azzal, hogy valamely dolog csak akkor válik ténylegessé, ha azt a valóságnak alapja gyanánt fogjuk fel. Ezzel magyarázható meg az a rejtély, hogy a kezdetleges meg •a tömeg-ember mindent hajlandó elviselni a tekintélyül tisztelt egyén részéről, feltéve, hogy emez a határozottságot és a szélsőséget képviseli. Az élet nem gondolható el a tekintély elvének híján, még ha mást is értünk alatta ma, mint értett a kezdetleges ember. A nevelés alapja a tekintély és a tisztelet s ezen fordul meg a család és az iskola együttműködése. A tanítónak összhangba kell hoznia a családi és az iskolai nevelést, ami bizony sokszor nehéz feladat. Az iskola virágzása elsősorban a tanító és a szülői ház viszonyától függ. Csak ott lehet eredményes nevelői munkát végezni, ahol a tanító és a család együtt dolgozik a felmerült akadályok leküzdésében. Az iskola kötelessége a családdal szemben az, hogy tekintettel kell lennie a családi életre. A tanító ne elszigetelt lényt lásson a gyermekben, hanem a családi életnek egyik cselekvő elemét. Tehát az az elv, hogy a tanítónak együtt kell működnie a családdal, új értelmet nyer. A tanítónak jól meg kell ismernie tanítványainak szüleit. Azonkívül támogatnia, felvilágosítani kell őket a gyermek javára. A szülői értekezletek falun nehezen valósíthatók meg, mert ezeken rendszerint csak a jól tanuló gyermekek szülei jelennek meg. Ezért szerintem sokkal helyesebb az, ha a tanító a szülői értekezletek helyett maga keresi fel a gyermek szüleit és ott beszélgetés közben rávilágít a gyermek jó és rossz tulajdonságaira. Azonban itt arra kell vigyázni, hogy ezek a látogatások ne
