Evangélikus Népiskola, 1939
1939 / 1. szám - Pilisi Pál: Család és az iskola
17 deljes lelki egységben és összhangban neveli gyermekét. Nem akarhat és parancsolhat mást az apa s mást az anya, hanem kettőjüknek teljes összhanggal kell irányítaniuk a gyermek nevelését. Mindent leront, ha a szülök között nincs meg a szeretet, a megbecsülés s a gyermek nem lát mást, mint reggeltől estig tartó civakodást, veszekedést, ha a szülők egymás ellen lázítják gyermeküket, ha az egyik megengedi azt, amit a másik megtilt. Az ilyen civakodó, gyűlölködő családban maga a gyermek is verekedő, erőszakos, konok lesz s a szülők veszekedése a gyermek egész életére rányomja bélyegét. Az ilyen családból származó gyermekkel sok baj van az iskolában is. A gyermek nevelésében legfontosabb a példa. Jó, rossz, erkölcsös, erkölcstelen, szép és rút, ezt a gyermek lelke már a zsenge korban az első benyomásokból szívja ki. Ha ezek a benyomások a rosszat mutatják jónak és helyesnek, akkor a növekvő gyermek lelkében az erkölccsel ellenkező érték fog kialakulni s ez nagy hatással lesz rá későbbi életében a világnézeti felfogás kialakításában is. A családi gőg sokszor az osztálygyűlöletet és az elfogultságot váltja ki a gyermek leikéből. A gyermek úgy viselkedik, ahogyan másokat lát viselkedni. Ezért a gyermek jellemének a kialakításában nem csak a szülők, hanem a környezet, testvér, rokon, barát, szomszéd viselkedése is a gyermek utánzási hajlamánál fogva nagy hatással van a gyermeki lélekre. A környezet felemelheti, de el is ronthatja a gyermeket. Tapasztalhatjuk és láthatjuk sokszor, hogy jóravaló, becsületes szülőknek a gyermeke teljesen elüt, mert rossz társaságba került. A gyermek öntudatlanul is összehasonlítást végez a szülők, ismerősök között s csak akkor fog engedelmeskedni, ha az összehasonlítás és a példaadás kedvező s a szülő maga is törődik gyermekével, mert csak így várhat hálát és engedelmességet. Már a családban kell, hogy megkapja a gyermek vallásos és erkölcsi nevelését, hiszen az anya az, aki istenfélelemre, imádságra tanítja gyermekét. Sajnos sok helyen ezt a gyermek nem kapja meg, reggeli imádság helyett káromkodást hall a szülőktől. A szülőket nem látja a templomba járni, tehát ő is templomkerülővé lesz. Sok helyen a szülő ellenzi gyermekének a templomba menést, csekély dolgok miatt. Egy gyermekemtől, aki a vasárnapi istentiszteletre nem jött el, megkérdeztem, miért maradt távol? Röviden azt felelte: »Nem engedett a mama, mert a libákra kellett vigyázni. Pedig én úgy szerettem volna elmenni!« A szülő szere- tete ez esetben a libák iránt sokkal nagyobb volt, mint a gyermeke és Isten iránt. Több ilyen eset után a gyermek lelke kialakítja azt a nézetét, hogy akármilyen csekélység miatt otthon maradhat és így nem válik előtte lelki szükségletté a templomba járás. Azonkívül foglalkoztatni kell a gyermek cselekvő és alkotó vágyát, ami játszó, mesélő és daloló kedvében megnyilvánul. A játék útján tanulhat meg lelkiismeretesen dolgozni á gyermek. Ez segíti elő a gyakorlati munkát, különösen ha a gyermeket már a családban is foglalkoztatják a neki való munkában. Tehát a
